Mi a fontosabb, a gyermekem biztonsága, vagy az én lelkiállapotom?

Tíz év után kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki köztem és a férjem között. Egy pökhendi, lusta, öntelt konfliktuskereső fickó, aki évente váltogatja munkahelyét, nincsenek barátai, mindenkiről csak rossz véleménye van, mindenkivel kötekedik. A 7 éves kisfiunkkal egyáltalán nem foglalkozik, semmit nem tanított meg neki, türelmetlen vele, egy közös programjuk lehetséges: a gyereknek nem való durva filmek nézése. Nekem nap mint nap belegázol a lelkivilágomba, sérteget, megaláz. A mi kapcsolatunk már kifutott, ha nem lenne a gyerek, nem kérdéses, hogy szakítanánk.

Mi a fontosabb? Az, hogy a gyermekünk "teljes" családban nőjön fel, egy állandóan veszekedő szülőpárossal, - vagy az én lelkivilágom. Nekimenjek-e egy bizonytalan kimenetelű válásnak, vagy továbbra is "nyeljem le a békát" és tűrjek. A férjem hallani sem akar válásról, de ha én elmegyek esetleg, akkor a gyereket hagyjam ott. Nekem a gyerek a mindenem. Félek attól, hogy az állandó stressz miatt az egészségem megromlik.

Mi biztosítja, hogy egy válóper esetén nekem ítéljék a gyereket?