Mit tanultatok a tönkrement házasságotokból?

Nem váltam el, de néhány kapcsolat után a tanulság: Soha ne add fel magad, a függetlenséged másért. Mindig állj több lábon az életben, és egy nő miatt ne dobj el másokat. Ha a nő nem fogad el a jó és rossz tulajdonságaiddal együtt, akkor állj tovább azonnal.

Azt h sose bízz nőben.

Azt h sose bízz férfiban.

Azt, hogy a semmiért cserébe nem lehet sokat adni, hogy az ember csak tíz éves koráig nevelhető, hogy az éjszakai szex jobban zavarja a szomszédokat, mint az éjszakai veszekedés. Azt, hogy házasságban képtelenség egyedül élni, és azt, hogyha valaki mégis magára marad, az rengeteg tányér és pohár csörömpölésbe kerül.

Azt, hogy minden férfi önző, beképzelt, hálátlan disznó.

hehe, persze minden/férfi nő szemét, nem pedig az a helyes következtetés hogy jobban megszűrjük kivel állunk össze

Hogy az ellentétek sohasem vonzzák egymást és nem szabad feladni azt az "ideált", akire mindig is vágytunk, mert mindenkinek megvan valahol a "másik fele". Nagyon fiatalon, szinte gyerekként ismertem meg a férjemet. Hiába mondták a szüleim, hogy nem illünk össze, teljesen mások vagyunk, mégsem hallgattam rájuk. Hosszú herce-hurca után elváltunk. Jöttek, mentek a pasik az életemben, de még egyszer nem akartam megalkudni. Ragaszkodtam az elképzelésemhez és mikor már kezdtem azt hinni, hogy soha nem leszek szerelmes, akkor találkoztam a nagy Ő-vel. Létezik szerelem első látásra, ami azóta, hosszú idő után is lángol. :-)

Persze hogy megkérdezheted. :-) 31 éves voltam.