Elmebeteg az exnejem hogy ilyeneket feltételez rólam? Ez teljesen abszurd

Az anya kötelessége felkészíteni a gyereket a láthatásra. Ha a gyerek sír, vagy valami nnem stimmel, akkor az anya elmulasztotta a kötelességét.

Élj a jogaiddal, hozd el és ne törődj az exnejjel, exapóssal, stb. Ha hány, majd te meggyógyítod, ha sír, majd abbahagyja. Te hozd el és ne foglalkozz velük. Hidd el pár óra múlva minden rendben lesz, csak szakadjon le az anyjától és ne érezze a közelségét.

A lényeg hogy adja át a gyereket, te pedig hozdd el tőle amilyen gyorsan csak tudod. Olyan nics, hogy nem adja oda, mert akkor azonnal mész a gyámügyre és a bíróságra. Azért ha kell vigyél magaddal tanút, pl. a párodat.

Kedves Kérdező, válaszolók!

Én anya vagyok, és nem igazán értek egyet azzal, hogy fogd, és vidd, majd megnyugszik. A gyermek nem egy szatyor, hogy fogjuk a fülét és kész.

Nem tudom, mi történt kettőtök között, hogy a volt párod ennyire zabos rád...ha te ezt tudod, akkor szerintem egy darabig nem vidd el az új párodat a láthatásra, mert az csak olaj a tűzre. Ha miatta váltatok, végképp nem tenném a helyedben. Az, hogy a kislány a sterssztől hány, annak mindannyian okai vagytok szerintem. Ha az anyuka aggódik, hogy mit fog enni a kislánya ha nálatok van, kérj tőle recepteket, tanácsot, ötletet. Ne beszélj neki arról, hogy majd az új párod játszik vele, arról sem ha megszereti. Egészen addig, míg túl nincs a családotok szétszakadásán.

Emberek! Ahol egy kapcsolatból gyermek született, ott egy család szakadt szét. Miért várja mindenki azt, hogy az egyik-másik félnek ne legyenek érzelmei? Vannak. És kezelni kell őket. És igen, időnként tapintatosnak kell lenni. Miért lenne bűn, ha az anyának fáj az apa új kapcsolata? Sajnos van ilyen. Nem kell az orra alá dörgölni azzal, hogy felvonultatjuk az új paripát. Természetesen ez a másik félre is érvényes. Akit érzelmeiben megbántottak sokszor dühös. Ha még úgy érzi, át is lépnek rajta, a helyzet csak rosszabb lesz. Higgy nekem. A kicsi lány azt látja, az anyja szomorú. Azt, hogy veszekedtek. Nem tudom, milyen a kapcsolata az új pároddal, remélem jó. DE nem várd egy anyától azt, hogy ugráljon örömében, hogy azt a gyermeket, akit ő hozott a világra, egy másik nő szeretgeti, és viselkedtek hárman úgy, mintha ő már nem is lenne, mintha kidobták volna a saját családjából...

Bonyolultabb szerintem ez annál, minthogy egyszerűen az egyik, vagy másik felet kikiálthatnánk szemétnek, mert mindkettő oldalon van igazság.

Türelem. Minden oldalról. Ez lenne a megoldás. Szerintem.

Egyedülálló anya vagyok kisgyerekkel, szóval pont a másik oldal. Tényleg butaságnak tűnik a kifogás, amire hivatkozva nem akarja odaadni, de hát valószínüleg mindketten tudjátok, hogy nem ez az igazi ok (mármint a gagyi kaja, meg ilyesmik). Én sem szívesen hagynám ott az apjánál a három éves lányom, ha sírna és hányna. Szerintem mindkét szülőben megrendülne így egy gyermek bizalma. Az anyában, amiért otthagyja sírva, és az apában, amiért "elveszi" az anyukájától.

És nem mindig azért sír egy gyerek, mert telebeszélik a fejét. Egy gyerek nem hülye. Látja hogy apa és anya veszekszik. Látja hogy anya szomorú. Apa elmegy és nem jön vissza. Ő anyával marad. Anélkül is az anyja érzelmi világával azonosul ilyen kicsi korban, hogy egy mukkot is szólna neki az exnejed.

Nekem két éves volt a lányom, amikor szétmentünk. Azelőtt imádták egymást az apjával. Az utolsó nagy vita után egy hónapig nem jelentkezett az apa, állítólag próbálta feldolgozni a történteket. Az ezt követő első alkalommal, mikor elvitte volna a lányunkat, szegényke üvöltött torkaszakadtából, én pedig megkértem, hogy szervezzünk előbb pár közös programot, hogy lássa a gyerkőc, hogy apa nem egy szörnyeteg, hisz bár voltak viták, és különélünk, attól még a szeretet és béke a meghatározó, ha róla, a mi kis kincsünkről van szó. Sajnos e szóbanforgó apuka sem volt hajlandó a közös programok, találkozók szervezésére. Úgy látszik a lánya bizalmának elnyeréséért neki túl nagy ár eltölteni a jelenlétemben pár órát.

Amúgy azt én is utálnám, ha az új nőcskéjével együtt jönne látogatni a gyermekünket. Neked hogy esne hogy új hapsit hoz a házhoz, aki a TE gyerekedet nevelné ezután pótapaként nap mint nap? Tudom hogy a ti esetetekben csak kéthetente egy alkaloról van szó, de az az anyának épp ugyanilyen érzés. Persze nem várható el egy exférjtől, hogy a következő élete párját egyáltalán ne vonja be a gyermekével való kapcsolattartásba, de valóban sokat segítene a kialakult konfliktusokban egy kis kezdeti tapintat. Jobb eleinte hagyni, hogy had dolgozzon egy kicsit az idő, talán egy-két év is kell, hogy mindenki megtalálja a helyét az új felállásban.

"Az anya kötelessége felkészíteni a gyereket a láthatásra. Ha a gyerek sír, vagy valami nnem stimmel, akkor az anya elmulasztotta a kötelességét."

Ezt nem hagyhattam komment nélkül: mégis minek képzelitek ti a gyerekeket? Programozható gépeknek? Hiába mondod egy gyereknek, hogy apa szeret, ha az az utolsó emléke róla, hogy épp becsapja maga mögött az ajtót egy anyuval való veszekedés után. Egy három éves gyerek csak azt látja, hogy legutóbb, amikor apa itt volt, valami rossz történt (függetlenül attól, hogy vajon apa vagy anya volt-e a hibás. a gyereknek nem számít, nem is gondolkodik ilyesmin). Hát anya legyen a talpán aki ezt sitty-sutty ki tudja törölni a gyerek fejéből, és képzeletbeli glóriát rak az apa fejére.