Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Hogyan építsem újra az életemet?
Miért épp most akarsz elköltözni, mikor ilyen nehéz ? Míg munkát nem találsz maradj szépen, és még nem vagy túlkoros ne izgulj találsz majd másik férfit akit szerthetsz és viszont.
Most akkor rájöttél lehet, hogy a barátokra vigyázni kell, attól még, hogy az ember szerelmes, és nem foglalkozik vele. Az hogy elmaradozgatnak egyébként valamelyest természetes ilyen helyzetben. Szerintem nyugodtan keress fel valami régi jóbarátot beszélgetni, ha jól esik, de a munkakeresés legyen az első célod.
Nem vagy nagyon vészes helyzetben, csak most úgy érzed ! Kifogsz lábalni fel a fejjel !
Igen, én is azt tanácsolom, először az életedet építsd újra, és csak aztán lépj tovább.
Vedd fel a barátaiddal a kapcsolatot, és próbáld feléleszteni a régi viszonyt. Vigyázz rá, hogyha velük vagy, ne csak a saját problémáidról beszélj, hanem érdeklődj őszintén felőlük, ellenkező esetben jogosan hihetik, csak azért van rájuk szükséged, mert most épp nincs ló..
Kezdj el munkát keresni, de készülj fel, nem biztos hogy hipp-hopp máris lesz állásod. Közben ne tölts túl sok időt egyedül, mozdulj ki a barátokkal, családdal alkalomadtán. Még egy bevásárlás is jobb, mint otthon kuporogni a sarokban és depresszióba süllyedni..
Amúgy én a helyedben nem rohannék annyira elköltözni. Egyrészt túl sokat lennél egyedül, másrészt ha amúgy sem vet fel a pénz, akkor minek egyedül albérletet fizetni? Inkább szállj be az otthoni költségvetésbe, a maradékot pedig tedd félre, vagy utazz el egy-két helyre lazítani..
Lehet, sokan cikinek érzik ha felnőttként a szülői házra szorulnak, de létezik olyan is, hogy ésszerűség. Neked szerintem most nem arra van elsősorban szükséged, hogy külön költözz..
Sok sikert! És ne parázz, rengeted időd van még találni egy normális pasit!
Aranyosak vagytok, hogy biztattok! Köszönöm!
A gond az, hogy a barátok nem azért maradoztak el, mert nem törődtem velük, hanem azért,mert időközben mindenkinek kialakult kapcsolata. Régóta el szerettem volna költözni, csak eddig úgy volt, hogy össze a vőlegényemmel. Azért szeretnék továbbra is elköltözni, mert bár édesanyámmal jó a viszonyom, de apám még mindig kislányként kezel és így nincs magánéletem. Még mindig be kell számolnom mindenről. Hova megyek, kivel, miért és mikor jövök. Ezt nem viselem már jól. Munkám még nincs, de van pár kilátásban, és bár az anyagi helyzetem jelenleg tényleg nem rózsás, de kb. 1 hónapon belül jelentős összeget fogok kapni. Egy kölcsön szerűség, ami már biztosan bejön. Az egyedülléttől félek a legjobban. Ha nincs egyetlen olyan ember sem, aki korom béli lenne, és azonos érdeklődésű, akkor hol találhat az ember ilyet? Egy barátnőt, akivel eljárhat szórakozni, kikapcsolódni, társaságba?
Hát, szerintem a barátságokat így felmelegíteni már nem érdemes, ahogy az előzőek javasolták.
Nekem is van párkapcsolatom, sőt külföldön laktam sokáig, és mégis, egy igaz barátot sem vesztettem el.
Nekem viszont vannak olyan "ismerőseim" (nem nevezem barátnak őket többet) akik amint szerelembe estek, megfeledkeztek rólam, aztán ha szakítottak, akkor ismét eszükbe jutottam. Na, én ezt nem szeretem, és tényleg nem is tekintek rájuk úgy mint azelőtt.
Igenis vannak emberek, akik képesek megtartani a barátaikat párkapcsolat mellett is, és vannak akik meg nem.
Szerezz új barátokat. A tanfolyam vagy akármilyen csoportos foglalkozás szerintem is jó ötlet. Én tornázni járok egy helyre 2 éve, és hihetetlenül megszerettem az ottani lányokat, 1-2-vel igazi barátság alakult ki, igazi kis közösséggé alakultunk.
Sok szerencsét, menni fog, értelmes, kedves lánynak tűnsz :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!