Már ott tartunk, hogy válunk az anyósom miatt! Más is van így?

A férjed itt a hibás. Egyáltalán hogy hallgathatta végig az anyját, amikor az arról beszélt, hogy vetessétek el a gyereket?! Hm?! Sajnos mi is az anyósom miatt fogunk elválni, mert a férjem őt védi és rá hallgat mindenben. Én pedig ezt nem tűröm. Tudod nálunk más a helyzet, itt anyuka a fiából élt a felbukkanásomig, mindent megvetetett vele, hurcoltatta magát mindenhova, teljesen kisemmizte őt és elköltötte a fizetését is. Elismeri ezt a bárgyú férjem is, mégis anyukával gyönyörűen tud beszélni, nekem pedig kuss a nevem, szó szerint. A helyzetünk abban hasonló, hogy a te férjed és az enyém is befolyásolható, és hagyja is magát. Mindig előrébb lesz az anyósod! Ez azért elképesztő dolog, hogy hagyta magát rábeszélni az abortusz pártolására! :-O A saját gyerekének az elvetetésére.... Ne haragudj, de a te férjed egy barom. Mint az enyém. :-(

Tudom hogy sok válasz érkezett mégis úgy éreztem írnom kell.Az én kislányom is 21 hónapos és most várom a második babát 30 hetes vagyok és kisfiú lessz.Nálunk is ez van mint nállatok de a forditottja vagyis nállam a szüleim vagyis édesanyám teszi lehetetlenné a életünket.Sokszor érzem hogy a házasságunknak vége de szerencsére van annyi lelki erö bennem hogy megbeszéljem a bajokat a férjemmel.A mi esetünkben a férjem mellettem áll,annyira sajnálom hogy a te férjed nem igy gondolkozik.Azt hiszem egy ultimátum segítene,mond meg a férjednek hogy ha nem változik a helyzet lelépsz a kislánnyal,ha igazán szereti a kislányt be fog ijedni és változtatni fog.Minden jót kivánok nektek és sok puszit küldök a kislányodnak még ha nem is ismerem.Biztos vagyok benne hogy egy kis angyalka.Egy fiatal anyuka aki eggyütt érez

Szia! Azóta hogy alakul a sorsotok?

Nagyon nehéz helyzetben vagy, én is voltam ilyenben, de megmondom őszintén, van lehetőség arra, hogy rendbe hozd a kapcsolatotokat, és kizárjátok anyóst az életetekből! Mi együtt lakunk vele, gondolhatod hogy teltek a napjaink, és én is kétszer-háromszor leordítottam a férjem fejét, aminek szintén nem sok haszna volt. Aztán én is támadó állást vettem fel, anyósom ellen, aztán már most ott tartunk, hogy meg sem mer szólalni, ha én nem kérdezem. Simán leordítom, ha úgy beszél velem, sőt ha valami nem tettszik neki, és beszól, nagyon erélyesen elmagyarázom neki, hogy ki kiért van, meg ő kicsodám nekem, és nincs közünk egymáshoz, meg egymás dolgaihoz. Persze ha bajba van, akkor mindig hozzám jön. De már hiába, megmondtam neki, hogy ezt már eljátszotta, rám ne számítson többet. Látom a férjemen, hogy néha bántja a viselkedésem, de mondtam neki, hogy az nem bántott ennyire, mikor folyamatosan engem piszkált igaz???? Tisztában van vele, hogy vártam rá, hogy leállítsa anyucit, de nem tette.......hát így járt. Akkor leállítom én, úgy ahogy kell. Másképp is alakulhatott volna, de egyikük sem volt rajta a dolgon.......akkor én miért legyek???? Egyébként szuper a házasságom, nincs problémánk, és most már hogy anyós is megtartja a 3 lépést, így nagyon jó. Én nem akartam elválni, és neked is azt tudom tanácsolni, hogy ne hogy már a gyereketek legyen csonka családban, mert anyósod nem bír magával!! Állj ki a férjed helyett is magatok mellett, és ne hagyd, hogy tönkretegyen, a családoddal együtt!