El tudom-e hagyni a férjemet a szerelmemért?

Én is ebben a "cipőben" járok ugyanezek a dolgok gyötörnek és tanácstalanságom, amit már a férjem is tud, és a szeretőm is persze, megkeseríti mindhármunk életét. Nekem "csak" a szex nem volt jó otthon, 18 évi házasság és 2 gyermek után 34 évesen valami elmúlt és nem jelent semmit. A férjem mióta tudja, hogy a váláson gondolkodom, hozzáteszem ezt már akkor mondtam neki, mielőtt még szeretőm volt, szóval azóta megpróbál mindent megtenni hogy visszahódítson és látom, hogy nekem nagyon jó mellette a biztonság és a szeretete szempontjából, de kérdem én megalkuvó legyek és kényelmességem miatt maradjak és törődjek bele, hogy van ami nem jó, és tűrjem, vagy legyek bátor, mindezt dobjam el, és próbáljam meg egy új ember oldalán rengeteg keserűség árán, amit okozok majd a családomnak. Akivel megismerkedtem azzal úgy érzem tudnék új életet kezdeni, bár biztos vagyok benne, nem lesz olyan tökéletes mint a férjem, de hát ebben sem lehetek végül is biztos, lehet, hogy vele is össze tudok majd olyan jól csiszolódni. És nagyon jó vele a szex, tapasztalt és nagyon érez engem. Úgyhogy segíteni a válaszommal nem tudok, csak hasonló kérdéseim. Az agyammal tudom, hogy meg kellene tennem, ha most látok esélyt egy új életre, boldogságra, mert minden embernek szüksége van a harmóniára, vágyom, hogy érinthessem a másikat, vagy nőként nézhessek rá, és nem elég, hogy nőként nézzenek rám. Ha most nem lépek, akkor vagy szeretők sora vár rám, ami az én erkölcsömmel ellentétes, vagy belenyugszom a gyengeségembe. Tulajdonképpen az én nagy kérdésem: lehet e egy testileg elhidegült kapcsolatot még rendbe hozni, vágyhatok e még annak a csókjára, akinél nem érzek már semmit?(de egyébként nagyon jól elvagyunk...)

Ha most elolvasnám a levelem, akkor azt mondanám idegenként, hogy tegyem meg, de tudjátok rettenetes látnom a férjem szenvedését, és érzelmileg nagyon kötődöm hozzá, hisz 17 éves korom óta vele vagyok. És nem tudom azt mondani neki, hogy menjen el, vagy hogy én megyek, mert rettenetesen sajnálom. A szívem szakad meg. És az övé is. Vajon mindenki a válásakor ezt éli meg, az is aki a válni akaró fél?

szerintem ti nem is akartok válni és a tudatalattiban szeretitek a férjeiteket.és nem mindenki érez így aki válni akar , sot legtobben azért válnak mert már "gyulolik " egymást.ti mindketten úgy beszéltek, mint aki még szereti a férjét .

én inkább szexuálpszichológust ajánlanék a válás helyett.

ezen a fajta segítségen már én is gondolkodtam, de mit lehet azon megbeszélni, ha egyszer nem is vágyom rá? Az inkább olyan rábeszélésnek tűnik. És túl vagyok már az utálaton, mert éreztem már azt is, de mióta próbálkozik hogy rendbe hozza amit még lehet, nos azóta ismét emberileg közelebb kerültünk egymáshoz.

Tényleg el kellene mennem szakemberhez, mert akkor mi ez a csak azért is kitörés-vágyás? Miért akarnánk valami új és elsöprő érzéseket? Ezen morfondírozom. A többség azt mondja, hogy minden ilyen új érzelem elmúlik és lecsendesedik, és én már tudom, hogy mivé, de jó lenne még érezni még izgalmasat, olyat amit mindenki érez, az elején biztos. Higgyétek el, nem olvasok romantikus regényeket. Utálom a nyáltömeget. De valahogy töltetet ad egy új cél, egy új élet gondolata. Meg félelmet is nagyon sokat.