El tudom-e hagyni a férjemet a szerelmemért?

Jól értem hogy még nem is találkoztál személyesen a szerelmeddel?mert tudod nem minden az aminek látszik!!sztem csak változatosságra vágysz.Ne hagyd ott a családod,főleg ha minden rendben van.Az más helyzet lenne ha személyesen szeretnél bele valakibe.

szia! Nővérem ugyanebben a cipőben járt, a szeretője a saját főnöke lett, aki épp vált a feleségétől. Fél évig csalta a férjét,aztán beadta a válópert. Mialatt ez zajlott, összeköltözött a főnökével. (van egy 3 éves kislánya), 1,5 hónapig éltek együtt, és szétmentek. Nővérem azon fáradozik ép, hogy rendbe hozza a kapcsolatát a volt férjével (közben kimondták a válást). Jól gondold meg, hogy elhagyod-e a férjedet.. 80%, hogy megbánod. De sok sikert. szia:)

Szia! Nem tudom, hogy elolvasod e amit még én írok neked, de én más tanácsot szeretnék neked adni... Én 6 évig voltam férjnél, és mindenki irigykedve figyelte, hogy milyen jó is a mi házasságunk... fiatalon volt lakásunk, egy szép kislányunk, autó, és naponta felhívott a férjem, csak azért hogy beszélgessünk... Ez mind nagyon jól hangzik és kivülről szép is volt...DE! Én nem voltam igazán boldog... Soha nem veszekedtünk, nem járt el kocsmázni, meló után egyből hazajött, de ennyi... Nem igazán törődött velem, egy megszokott puszi, néha ölelés, és bájcsevej arról, hogy kivel mi történt aznap...A lányunkkal is foglalkozott, de csak olyan formán, hogy a fotelből ülve elbohóckodott vele... soha nem mentünk együtt sehová, még sétálni sem, egy játszótérre, és sokszor úgy éreztem, hogy egy Fantommal élek együtt... Ott volt velünk, de mégis hiányzott... Sokáig próbáltam visszahozni a régi dolgokat, ölelés, simi, gondoskodás és legfőképp a boldogságot és önfeledséget, amit egy család jelent...Ehelyett bekellett látnom hogy olyan lassan az életem mintha nem is család lennénk, csak mi ketten a lányommal és ő, akire főzök, mosok és elcsevegek... Sokáig én is azzal áltattam magam, hogy ha szeretnék végre mással boldog lenni, nem e fog hiányozni, vagy hogy mennyire lesz letört, és bánatos, ha elhagynám... vagy nem e zuhanna magába, és lassan lerobbanna lelkileg... Több évig azon fáradoztam hogy mind a szexuális életünket és minden mást helyre hozzak egyedül.... és munkahely váltás miatt új helyen kezdtem dolgozni, és megismerkedtem valakivel, aki csodálatos életet ígért mellette, akart engem a gyerekemmel együtt és azt akarta hogy felejtsem el az eddigi rosszat és had tegyen végre igazán boldoggá minket... ÉS hittem neki!!!! olyannyira hogy egy hónap után mindenkivel közöltem, hogy elválok, és összeköltözök vele, és viszem a lányom magammal, mert úgy éreztem hogy boldog leszek, és ő az akire eddig vártam!! 8 hónapja élünk együtt, a lányom apának szólítja a páromat, a közös babánkat várjuk, és csodálatos életet kapok tőle! Soha nem gondoltam volna,hogy így kell igazán boldognak lenni, és így is lehet élni... És mi van a volt férjemmel? Amikor elmondtam neki, hogy válni szeretnék és végérvényesen befejezem a kapcsolatunkat, sírt és könyörgött hogy ne menjünk el, és mit ád isten, a költözésem után a lányom mesélte, hogy "apának van barátnője"... Nos ennyit a letargiáról... Neki sem volt már olyan fontos ez az élet, és szerintem sok ember nem attól rémül meg egy válás során, hogyhát a "szerelem", hanem hogy hírtelen kap egy váratlan pofont az élettől amire nem számít, és kizökken a régi , számára kényelmes életéből... Tudom hogy most egy regényt írtam, de szerintem ha tényleg érzed, hogy Ő az aki boldoggá tesz téged, és vár a gyermekeiddel együtt, ne habozz és változtass az életeden! De csak akkor ha tényleg szereted! és érzed rajta, hogy ő is imád mind a hármótokat!!

írhatsz még tobbet is, legalább annyit, hogy találkoztál-e a szerelmeddel személyesen, van-e kozelebbi, esetleg testi kapcsolat , honnan tudod o-e az igazi?de ha az állítólagos szerelmednek is van családja és gondolom gyerekei is, akkor talán el kellene gondolkodni azon, hogy mennyi szenvedést okoznátok nekik is és a volt párotoknak is.és ilyen áron tudnátok-e egymással boldogok lenni?én a helyetekben végleg nem válnák el .vagy titokban folytatnék viszonyt/ha úgy érzed, o az igazi/ vagy elkoltoznék a férjemtol egy idore és meglátnám, hogy milyen lenne egyedul a két gyerekkel.lehet ,hogy te sem bírnád ki az új helyzetet és rájonnél, hogy hiányzik a megszokott családi életed, de az sincs kizárva, hogy rájonnél nem is o az igazi.

Kedves Kérdező! Nagyon érdekes, amit írsz. Azért érdekes, mert kísértetiesen hasonlít arra, amit én éltem át. Igaz én már idősebb vagyok 46 éves (bár nem mondtad, hogy te mennyi vagy a szavaidból ítélve fiatal). Nekem 18 évi házasság után tűnt fel (a szerelem vakká teszi az embert), hogy a férjem, aki üzletkötő volt akkoriban, szinte semmit nem csinál otthon. Én mindent megcsináltam, amit egy anyától el lehetett várni. Dolgoztam és a két gyermekünket neveltem 12 és 14 évesek voltak akkor, főzés, mosás és minden, ami az "asszony dolga". Mivel a férjem külföldön és vidéken járt sokat, hát egyedül csináltam mindent. Nagyon nehéz volt, de megoldottam, mert nem volt más. A szex nekem is jó volt hiszen 1-2-3 hétig nem láttam őt és, amikor hazajött hétvégéken, miért lett volna rossz. A gond az volt, hogy már nagyon régóta a házasságunk hajnalán is iszogatott. Voltak ebből problémák bőven. Sírtam, veszekedtem, ordítottam, még azzal is fenyegettem, hogy elhagyom. Szinte nevetett, mert tudta, hogy a közös múltunkkal és a gyerekekkel az én szívem nem tud harcolni. Munka után (néha 2 hétig is távol volt, de 1 mindig) már haza sem jött, hanem irány a kocsma. Nem rúgott be nagyon, vagy túlságosan, de más volt. Egy olyan valaki, akit én nem szerettem. Durvábban beszélt velem, beszólt nekem és igazából, mindig akkor akart velem együtt lenni (nem tudom miért) , pedig tudta, hogy nem bírom az alkohol szagot. Ha éppen nem volt italszaga, akkor este irány az ágy szex, kedves szavak, de másnap sör, bor, pálinka, haverok... Amikor velünk volt, akkor TV nézés, főleg sport..., és ha bármit megkellett(volna) csinálni itthon, akkor nem ért rá, agy azt mondta, hogy nem ért hozzá! Én pedig elhittem minden szavát és lassan hozzászoktam a dolgaihoz. Bele edződtem és csak szeretetből (szerelemből) mindent eltűrtem. Egyszer még arra is gondoltam, hogy talán találnom kellene valakit és egy rövidebb kalandba is belekerültem, de pár hónap után rájöttem, hogy nekem nem a rendszeres szex az ami hiányzott, hanem a szerelem! A nagybetűs SZERELEM! . Nagyon szomorúan vettem észre, hogy a páromnak nem kellek, csak éppen hétvégeken! És akkor jött valaki! Valaki, akit én soha nem hittem, hogy valaha jönni fog. Egy férfi, akit megismertem a munkahelyemen és nem láttam őt mindennap, de sokat beszélgettünk, jobban és jobban összejöttünk. Egy év is beletelt, amíg beszélgettünk és megismertük egymást. Még a kezemet sem fogta meg, de a szívemet igen. Nagyon jól esett, hogy nem volt tolakodó, vagy erőszakos semmivel. - Talán az internet ilyen lehet neked. - Ő volt az, akiben megtaláltam az IGAZIT. Mindent megtudtam vele beszélni és semmiért nem ítélt el engem. Teljesen egy hullámhosszon voltunk. Minden gondot, ami adódott az életeinkben megbeszéltünk és, ha valami dolgot másként gondoltunk, akkor elmeséltük egymásnak, hogy miért! Megértettük egymást szinte mindenben. Nevess ki, de én megvallom, hogy a párom, csak akkor ébredt föl, amikor elmondtam neki, hogy van valakim, aki nem iszik és nem az a legfontosabb neki, hogy haverok, TV... A párom azt mondta, hogy ő bizony nélkülem meghal és az én lelkemen fog az ő halála száradni. Ez nagyon rosszul esett és ő tudta ezt!! De nem hagytam, hogy a szívemet manipulálja, csak azért, mert neki kényelmes és jó volt minden! És most figyelj! Ez az új ember, akivel megismerkedtem, most az férjem, már 4 boldog éve!!! Soha nem hittem, hogy elfogom felejteni a volt férjemet. Mivel én próbáltam a lehetőségekhez képest "jó" kapcsolatot tartani a családdal és a volt férjemmel (vele nem lehetett, mert szerinte én nem vagyok normális) És a család mesélte, hogy egy hónap sem telt bele és már volt neki barátnője, aki mostanra a felesége lett (az illető hölgy, már korábban gyengéd szálakkal kapcsolódott hozzá, de én akkor nem tudtam ezt (ugye milyen buta tud lenni egy szerelmes feleség?)) . A gyerekek velem vannak már, de mostanra már nagyok 16 és 18 évesek. A gyerekek már tudtak dönteni, hogy mit akartak, de a fiam vele maradt a lányom, meg velem jött. Viszont az italozás nem ért véget (a fiunknak is sok volt az apja fogyasztása) így most mind a kettőt én nevelem, továbbra is. És én boldog vagyok, mert igaz, hogy a szerelmes történetekben az asszony mindent eltűr és a megérdemelt jutalma az lesz, hogy a párja eldobja az alkoholt, de az igaz életben, aki már iszik 10 éve az nem fog megváltozni. Ez sajna az élet. Persze az is igaz, hogy ez az én történetem és igazán kivonatos, mert a párom az ital miatt kezdett erőszakos és kiszámíthatatlan lenni, mert a "kocsmai barátok" egy csomó jó tanáccsal látták el és sok, talán fontos dolgot elfelejtettem. Az viszont biztos, ha fiatalabb vagy mint én és a gyerekeid kicsik 5-6 évesek, akkor ne csinálj semmit, mert a változás az nem valami jó és fáj a kicsiknek is. Ne dobj fel egy fiatal családot. Mindig lehet megoldást találni. De ha idősebb vagy, akkor azt mondom, hogy én jól választottam, mert eljutottam ahhoz, aki igazán engem szeret és nem csak egy mindenes vagyok, mint az exemnek voltam. Ha viszont sokkal idősebb, akkor pedig ne hajszold a szerelmet, bár ki tudja... Majd, ha annyi leszek, akkor elmondom, hogy milyen volt. Most látom, hogy annyit írtam, mint egy írónő, de szerettem volna neked elmesélni, hogy velem mi történt és talán mások is tanulhatnak a "kisregényemből". Azt javaslom, hogy tegyél úgy mint én. Nézd meg, hogy a szíved mit mond neked. Hallgass a szívedre, és menj előre. Nem szabad visszanézni, mert az fölöslegesen fáj. Csak elkezdeni nehéz és utána, már minden megy mint a szélvihar. Ha nem léped meg, amit megkellene, akkor később, már talán nem lesz ott az a valaki, aki az IGAZ SZERELMET meg tudja adni. Sok sikert és boldog döntést kívánok!! Valóban a szívemből....

Szia! Én csak annyit mondanék neked, ha elválsz, azt ne valaki kedvéért tedd, hanem önmagadért. Ha jól értettem, akkor a szerelmeddel csak interneten találkozol. Erről annyit, hogy az én házasságomban is kikacsintott a férjem az interneten, (persze rájöttem, nem szóltem neki, csak figyeltem)és mit ad isten, egyszercsak felhívott egy nő, hogy válnak. Kérdeztem tőle, hogy mi közöm ehhez? Mire kibökte, hogy a férjem miatt válik, aki elcsavarta a fejét a neten. Na ekkor én is borítottam, de mi végül együtt maradtunk. A netes "barinőjének" előadta, hogy milyen vacak a házasságunk, csak a gyerek miatt vagyunk együtt, külön alszunk, szex már hónapok óta nincs stb. Ennek a fele sem volt igaz, normálisan éltünk. A virtuális világban mindenki színezi magát egy kicsit, én ha válnék a helyedben, akkor azért tenném, mert nem úgy élek ahogy szeretnék, de nem azért, mert a neten egy pali azzal ostromol, hogy vele majd minden olyan lesz pont, mint amilyennek szeretném. Mese habbal.