Férj - feleség - szerető (k) - gyerekek. Meddig várjak?

Nos a gyerekek már enm olyan gyerekek 15 év környékén, szóvall nem kell őket annyira félteni,h nem tudják mi van.

Szerintem,ha a pűrterápia nem müködött és nem tudják megbeszélni/megoldani a problémát a legjobb,ha elválnak és a gyerekeknek végre kialakul a kiegyensúlyozott élet,h mondjuk hétköznap anyutól suli, hétvégn pedig apunál vagy ,ahogy megegyeznek,emrt ettől totál kilesznek a gyerekekek.

Ráadásul ezt a szociális mintát fogják követnni nagykórúkban. Ha végre megszületett a válás döntése ,akkor avassák be a gyerekeket is és mondják el,hogy nekik semmi közük nincs hozzá és,hogy megrpobálnak mindent megtenni,hogy minden jó legyen és azért nem árt beszélgetni velük többször a témáról, lehet ebből komoly személyiség problémájuk is....

Ha a gyerek az első akkor szépen hagyják abba a színjátékot!!

Együtt maradnátok a párotokkal, ha tudnátok, hogy nem akar gyereket tőletek, mert már van neki kettő?

A férfi még nem vált el, különélnek kb 3 hónapja, a mi kapcsolatunk bő egy éves.. Én nem szeretnék a gyerekről lemondani... Mindig mondom, hogy neki már megvan az élete értelme, nekem még nincs. Tulajdonképpen azt sem tudom igazán, hogy akar e bármilyen közös dolgot velem kialakítani.. (gondolok itt együttélésre, arra, hogy bemutat a gyerekeknek, stb...)

Nem te írtad ezt a másik kérdést?

Velünk kb. ugyanez történt. Előre is bocs ha kicsit össze-vissza írok, de sietek nagyon. Szóval 15 éves lány vagyok, van egy bátyám, ő 19. Most márciusban váltak el a szüleink. Az otthoni színjáték nálunk is megvolt, csakhogy én sem vagyok hülye. Gyűlöltem, hogy a szüleim annak tartanak és hazudnak nekem, de sosem szóltam, olyan voltam, mint aki elhiszi a meséiket és mintha minden rendben lenne. Nálunk már kb. 10 éve ez ment vagy talán több. A szüleim megvárták, hogy nagyobbak legyünk. Őszintén szólva nem tudom, jól tették-e. Nem tetszett hogy hazudnak, nagyon rosszul éreztem magam kb. 13 éves korom óta, mert sejtettem hogy anyám másik férfival van, apámról nem, őt a mai napig sem tudom. De anyukámat sejtettem, sőt szinte biztos voltam benne, de azért reménykedtem hogy nincs igazam. Nem szóltam semmit soha és nagyon nyomasztott. Szóval rossz volt, hogy nem mondták meg. De ha mondjuk 12 éves koromba megtudom, mikor még nem sejtettem semmit, lehet még rosszabb lett volna. Akkor nem értettem volna meg a szüleim. Most már azért értem, hogy mindketten vágynak a szeretetre, amit egymástól nem kapnak meg. 12 évesen még szükségem volt arra, hogy mindketten ott legyenek mellettem. Szóval mindkettő mód rossz, a gyerek szempontjából nem létezik erre jó megoldás. Úgyhogy elmondhatnátok nekik minél előbb. Karácsony után anyukám leült velem is meg a bátyámmal is külön-külön beszélni, azt mondta apámmal már nem szeretik egymást úgy mint régen és stbstb. órákat magyarázott nekem minden hülyeséget. Na ott akadtam ki nagyon, de csak magamban.. mert tudtam, hogy nem (csak) az az oka a szétköltözésnek amit mondd. Márciusban kitalálták hogy elválnak. Hát az már tökmindegy volt mert így-úgyis külön élünk, a papírok ezen nem változtatnak az én szempontomból. Egyébként náluk is mi vagyunk az elsők a bátyámmal és azt mondták, hogy ha mi úgy akarjuk élnek tovább együtt velünk mindketten. De nyilván nem fogjuk azt mondani hogy legyen úgy, mert már sose lenne ugyanolyan, nekik se lenne jó, nekünk se. Amúgy arra hogy a férfi mikor dönti el magában hogy el akar válni.. hát én csak a nő részéről tudom, hogy anya akkor döntötte el, amikor szóba hozta a "pasijával" hogy összeköltöznek és talán össze is házasodnak. Akkor elvált apámtól. Szóval akkor, mikor már tényleg komolyra fordult és tudta hogy apám nem fog kelleni neki. Április körül mondta meg nekem anyukám hogy van valakije. Illetve nem kellett megmondania mert tudtam már, mikor annyit mondott hogy egy komoly dologról akar velem beszélni. már megint.. Elmondta hogy így szereti úgy szereti, meg hogy neki mennyire szüksége volt már erre meg apában ezt nem találta meg amit ebben a férfiben és blablabla. de hogy ő nem csalta meg apámat.. ő soha.. na ez az, ami miatt haragszok rá még mindig. Mégis kivel volt, mikor "csajos estét" tartott? persze hogy azzal a férfival. De a mai napig azt mondja, hogy csak miután elváltak, akkor ismerték meg egymást vele.. Na persze, biztos így volt. Nem tudom mikor akarod elmondani te a te gyerekeidnek de bármikor bárhogy is mondod, ne hazudj nekik és ne nézd hülyének őket. Anyám csak akkor mondta el, mikor tudta hogy komoly kapcsolat lesz. Én örülök hogy boldog, de előbb is szólhatott volna, illetve ha már később szólt, legalább ne hazudna.

Na tehát én csak azt mondom, hogy szerintem jobb ha őszintén(!) elmondjátok nekik a dolgokat. Talán jobb lenne minél előbb. Nem jó senkinek ha húzzátok-halasztjátok a dolgokat.

Amúgy anyukámnak meg a "pasijának" 2 nap múlva lesz az esküvőjük plusz ideköltöztünk a férfihez. Tehát náluk ez tényleg komoly. Legalább anyám most boldog. Én meg próbálom annak tettetni magam.