Mások hogyan oldják meg?

Köszönöm mindegyőtöknek a hozzászólást!

Nem egyszerű a mi helyzetünk. A szüleimnél laktunk mióta összejöttünk (nem voltunk házasok) 4 hónapos volt a babánk, mikor ő úgy gondolta, hogy most az a lenne a legjobb neki, hogy megvalósítsa az álmát és durván 2 milliót költött erre. Igaz, ezt a pénzt az ő fizetéséből tudtuk félretenni, de szerintem az lett volna a megoldás, hogy előbb házat veszünk (vagyis befizetjük önerőnek a hitelhez azt a 2 milliót) és megprobálunk minél előbb különmenni szüleimtől, ahol egy kis szobában nyomorogtunk, ráadásul a volt párom és anyu viszonya is szörnyű volt. Aztán mikor elköltötte a pénzt akkor döntöttem úgy, hogy akkor váljanak külön az útjaink, mert nem egy a célunk. Neki a hobbija a fontos, nekem meg egy családi fészek. Elköltözött. Aztán mivel szerettük egymást megint "összejöttünk", de én itt, ő meg máshol lakik csak este jön a gyerekhez (na meg hozzám). Mondtam neki, hogy mivel már nincs pénzünk önerőre (a hobbijától meg nem akar megválni), menyjünk el albérletbe. Igaz az soha nem lesz a miénk, de legalább együtt leszünk. Erre azt kaptam válaszul, hogy én "dobtam ki", akkor most mit akarok én az albérlettel.

Azt mondja szeret, én már kevésbé, talán mert ő a gyerek apja. Nem akarom elválasztani a gyerektől, mert tényleg meghalnak egymásért, de látni se akarom itt minden nap. Nem azért, mert nem tudom elviselni, csak ne jöjjön és kész. Nincs egyikünknél se 3. személy, ez biztos.