Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig tart feldolgozni egy több évtizedes házasságot? Másfél év elteltével miért zaklat fel még mindig, ha látom, vagy csak rágondolok? Miért gondolok rá még mindig egyfolytában? Miért nem akarom, hogy boldog legyen mással?
Pedig én hagytam ott tavaly tavasszal. Hosszú folyamat volt, mire rászántam magam, hogy kilépek. Az az igazság, hogy nagyon szerettük (szeretjük?) egymást mindig is, de sok mindenben nem egyezett a véleményünk, főleg anyagiak, de érzelmi téren is. Sok mindent másképp láttunk, és sok megoldatlan probléma volt köztünk. Én mindent megtettem, alkalmazkodtam, próbáltam az igényeinek megfelelni, de sokszor megkaptam, hogy kevés, amit beleteszek a házasságunkba. Pedig ő nagyon szeret, ezt sokszor elmondta.
Hiába próbáltam többször pszichológus segítségét kérni, párterápiára is elmentünk egyszer, de nem volt megoldás.
Na mindegy. Szóval már hosszú ideje úgy láttam, hogy csak akkor működik a kapcsolatunk, ha én egyáltalán nem nyilvánítok véleményt, mindenben neki adok igazat és legyen úgy, ahogy ő akarja. De ez felőrölt, és szinte megszűntem létezni.
Tavaly jött valaki az életembe, aki miatt kiléptem. Ott hagytam mindent, csak a ruháimat hoztam el. Ez nagyon megviselt mindkettőnket, a férjem is összeomlott, azonaal beadta a válókeresetet és felregisztrált egy társkeresőre, mondván, hogy ő nem tud egyedül élni. Kell mellé valaki. Másfél év alatt már a negyedik barátnője van. A mostanival épp pár napja láttam, mintha tőrt döftek volna belém..
Én albérletbe lakom, lemondtam a közös vagyonról a javára. Óriási hiba volt, de a vagyonmegosztáskor nem voltam önmagam. Mindent aláírtam. Már nincs visszaút.
Félek, hogy a közös otthonunkba hamarosan beköltöztet valakit, ha megtalálta a megfelelő személyt maga mellé.
Nem kellene, hogy érdekeljen túl kellene lépnem rajta, el kellene engednem, tudom, de egyszerűen nem megy. Állandóan rá gondolok, vissza akarok menni hozzá, újra felépíteni a közös életünket, újra átélni a közös élményeket... mert az rengeteg volt.
Közben meg itt van az a személy, aki kisegített (még ha nem is tudatosan) ebből a helyzetből. NAgyon szeretem őt és ragaszkodom hozzá, szalmaszál nekem, mint egy fuldoklónak, de nem tudom, hogy így hogy tudnék vele lenni, ha mindig a volt férjemre gondolok. Ez megmérgezné a kapcsolatunkat.
Szóval mi a tapasztalat, meddig tart még ez a rémálom?
Köszönöm, ha megosztjátok velem. Minden kommentet szívesen fogadok, főleg ha nem arról szól, hogy mekkora lúzer vagyok, mert azt magamtól is tuddom.
#5 még annyit, hogy amit a birtoklási vágyról írtál.. hát lehet benne valami.. Amikor a rossz dolgokra, veszekedésekre gondolok vele kapcsolatban, ilyenkor mindig azt érzem, hogy végre! Örülnöm kellene, hogy megszabadultam tőle.
Aztán eszembe jutnak a szép dolgok, az együtt töltött értékes, szép napok, és hogy ilyeneket ezek után mással fog átélni.. összefacsarodik a szívem..
Igen, ez lehet, hogy csak nosztalgia, vagy birtoklási vágy vele kapcsolatban.
Dolgozom rajta, hogy ne érezzek így, de ez parancsszóra nem fog elmúlni.
válasza:
válasza:Néha nekem is rossz érzés ha arra gondolok hogy volt amikor jól megvoltunk a feleségemmel. Arra gondolok ilyenkor hogy részemről tiszta a lelkiismeretem mert megtettem mindent amit tudtam, mégsem sikerült kijavítani ami nem volt jó. Tök értelmetlen lenne újrakezdeni mert már más emberek vagyunk mint húsz éve. Akkor egymáshoz illettünk most meg már nem. Van ilyen, sőt a legtöbb házasság ilyen csak nem válnak el, gyilkolják egymás idegeit amíg az egyik fél (gyakrabban a férfi) meg nem hal.
Nagyon őszintén valld be magadnak, mi hiányzik? Az anyagi biztonság? A megszokás kényelme? Vagy a kimazsolázott legjobb pillanatok emléke? (ezek sajnos nem önmagukban léteznek, ott van mellette mindaz ami miatt eljöttél?
#12 Igen, én is így gondolom. Szerencsére nem szeretek költekezni, sőt, nagyon is nehezen adom ki a pénzt. Csak arra, ami szükséges és nagyon fontos. Ez is volt az egyik konfliktusforrás köztünk, mert a férjem keze között elfolyt a pénz. Megvett mindent, amit megkívánt, gyakran hitelre, ezért anyagilag sosem éreztem biztonságba magam mellette. Én próbáltam félretenni, magam részére sikerült is valamennyit, de neki semmi megtakarítása nincs. Ami veszélyes, mert vállalkozóként nem számíthat nyugdíjra. Mondjuk ez már legyen az ő problémája. Én megállom a helyem anyagilag.
Szerencsére van pár jó barátnőm, akikkel mindent meg tudok beszélni, van, aki hasonló cipőben jár, mint én. Lassan ott tartok, hogy létrehozhatom az elvált nők klubját magyar módra :D
A gyerekeimről és édesanyámról nem is beszélve. Ők a legfontosabbak nekem. Sajnos a gyerekek külföldön élnek, de rendszeresen beszélünk és évente 1-2 alkalommal hazalátogatnak.
A párom nagyon fontos. Reálisan látom a kapcsolatunkat, és nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen. Ha kell, elengedem.
#13 Hogy mi hiányzik? Az anyagi biztonság biztos nem, mert az nem volt. Sosem láttam 1-2 hónapnál előbbre. Ő vállalkozó és 1-2 hónapra előre tudta csak, hogy mennyi megrendelése van. Volt, hogy fél évig nem volt munkája, de sosem gondolkodott előre. Fentebb leírtam. Sokszor rágtuk a küszöböt és éltünk csak az én fizetésemből. Ez felőrölt.
Hogy mi hiányzik mégis? Ő 19 én 17 voltam, amikor összejöttünk. Két év múlva esküvő. Majd több, mint három évtized házasság és két csodálatos gyerek. Rengeteg emlék, nagyon sok szép és jó dolog. Apró mindennapi örömök és jó néhány fantasztikus élmény. Nagyon erős kötelék alakult ki köztünk, és sosem hidegültünk el egymástól. Sajnos, pedig most egyszerűbb lenne az elszakadás.
Fáj, hogy így történt.
válasza:30 évet azért nem biztos, hogy 1,5 év elég feldolgozni. Hagyj magadnak időt. Szerintem reálisan látod a dolgokat magad körül!
Visszamenni hozzá abszolút értelmetlen lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!