Meddig tart feldolgozni egy több évtizedes házasságot? Másfél év elteltével miért zaklat fel még mindig, ha látom, vagy csak rágondolok? Miért gondolok rá még mindig egyfolytában? Miért nem akarom, hogy boldog legyen mással?

Pedig én hagytam ott tavaly tavasszal. Hosszú folyamat volt, mire rászántam magam, hogy kilépek. Az az igazság, hogy nagyon szerettük (szeretjük?) egymást mindig is, de sok mindenben nem egyezett a véleményünk, főleg anyagiak, de érzelmi téren is. Sok mindent másképp láttunk, és sok megoldatlan probléma volt köztünk. Én mindent megtettem, alkalmazkodtam, próbáltam az igényeinek megfelelni, de sokszor megkaptam, hogy kevés, amit beleteszek a házasságunkba. Pedig ő nagyon szeret, ezt sokszor elmondta.

Hiába próbáltam többször pszichológus segítségét kérni, párterápiára is elmentünk egyszer, de nem volt megoldás.

Na mindegy. Szóval már hosszú ideje úgy láttam, hogy csak akkor működik a kapcsolatunk, ha én egyáltalán nem nyilvánítok véleményt, mindenben neki adok igazat és legyen úgy, ahogy ő akarja. De ez felőrölt, és szinte megszűntem létezni.

Tavaly jött valaki az életembe, aki miatt kiléptem. Ott hagytam mindent, csak a ruháimat hoztam el. Ez nagyon megviselt mindkettőnket, a férjem is összeomlott, azonaal beadta a válókeresetet és felregisztrált egy társkeresőre, mondván, hogy ő nem tud egyedül élni. Kell mellé valaki. Másfél év alatt már a negyedik barátnője van. A mostanival épp pár napja láttam, mintha tőrt döftek volna belém..

Én albérletbe lakom, lemondtam a közös vagyonról a javára. Óriási hiba volt, de a vagyonmegosztáskor nem voltam önmagam. Mindent aláírtam. Már nincs visszaút.

Félek, hogy a közös otthonunkba hamarosan beköltöztet valakit, ha megtalálta a megfelelő személyt maga mellé.

Nem kellene, hogy érdekeljen túl kellene lépnem rajta, el kellene engednem, tudom, de egyszerűen nem megy. Állandóan rá gondolok, vissza akarok menni hozzá, újra felépíteni a közös életünket, újra átélni a közös élményeket... mert az rengeteg volt.

Közben meg itt van az a személy, aki kisegített (még ha nem is tudatosan) ebből a helyzetből. NAgyon szeretem őt és ragaszkodom hozzá, szalmaszál nekem, mint egy fuldoklónak, de nem tudom, hogy így hogy tudnék vele lenni, ha mindig a volt férjemre gondolok. Ez megmérgezné a kapcsolatunkat.

Szóval mi a tapasztalat, meddig tart még ez a rémálom?

Köszönöm, ha megosztjátok velem. Minden kommentet szívesen fogadok, főleg ha nem arról szól, hogy mekkora lúzer vagyok, mert azt magamtól is tuddom.