Szemét vagyok, ha elválok a férjemtől?

8 éve vagyunk együtt és született 2 gyerekünk, akik most 2,5 és 1,5 évesek. A problémáink a gyerekek születésénél kezdődtek. Folyamatosan bántott érzelmileg, mindig úgy szólt hozzám, hogy már rendesen szar anyának érzem magam. Persze, ő mindenben tökéletes. Eleinte semmiben sem segített, teljesen egyedül maradtam a gyerekekkel. Volt, hogy altattam a gyereket, és közben nagy kupleráj volt a házban, ahelyett, hogy összepakolt volna, csak feküdt és nyomkodta a telefonját. Ha szóvá tettem neki, hogy segítsen egy kicsit többet, akkor jött azzal, hogy minek kellett nekem gyerek, te akartad őket, ő nem akart kettő gyereket stb... Ha elmondtam neki, hogy nehéz nekem ez így, és ki vagyok merülve, akkor azt mondta, hogy gyenge lelkű vagyok, meg hisztis és szedjen már ossze magam. Újabban már iszik is, mindennap 2 a minimum de van, hogy megiszik 4-5 doboz sört is. Ha szóvá teszem neki, még én vagyok a hibás. A gyerekek, viszont szeretik őt és ragaszkodnak hozzá. A nagyobbik nagyon apás, ha meglátja, hogy haza jön a munkából, mar visítva rohan oda hozzá, annyira örül neki. Én meg már olyan boldogtalan és feszült vagyok, hogy csak ellátom a gyerekeket, de játszani pl már nincsen erőm velük. Folyamatosan sírok, el akarom hagyni őt, de a gyerekek miatt szemétnek érzem magam, meg félek, hogy nagy trauma lenne ez a nagyobbik gyereknek. A kicsivel sokat nem foglalkozik, szerintem őt, annyira nem hatná meg. Mit gondoltok?