A legtöbb házasság emiatt az elv miatt megy tönkre tényleg? "Ha adnak, fogadd el, ha ütnek szaladj el", mert nekem meggyőződésem, hogy emiatt.

A válasz írója 74%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:36

Minden ember hajlamos az agresszióra. De sajnos nagyon lesarkítod a kérdést. Ugyanis nem csak az üt, aki egyébként is agresszív. Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna, minden embernél van egy olyan szintje a sérelemnek, amit erővel torol meg. A vélt és a valós sérelemnek is.

De már arról beszélünk, hogy ütni helyes-e. A kérdező viszont nem erre kíváncsi.

Egy biztos, hogy nem vagy kispályás és annak ellenére, hogy a házasságok véleményem szerint sem a szóban forgó elv miatt mennek tönkre, én mégis hiszek neked.

Vagyis elhiszem, hogy a te személyes tapasztalataid alapján a legtöbb házasság tönkremenésének az oka az, hogy amikor egymástól kapnak - méltánylást, elfogadást, értékeket - a felek, azt általában elfogadják, de amikor ütik egymást, akár szavakkal, akár ököllel, akkor pedig a legtöbb esetben felveszik a nyúlcipőt.

Igen, van ilyen. Mondjuk azt, hogy ez, még ha nem is elfogadható, de érthető.

Ami ebben a történetben számomra érdekes, hogy földobtál egy témát, ami minden bizonnyal a személyes élettapasztalatodnak a része, és amiről feltehetően, nem csak olvasmányélményeid vannak és annak ellenére, hogy állításod nagy általánosságban nem fedi a teljes valóságot, a válaszadók mégis nagy számban és érdemben méltatták a hozzászólásaikkal.

Vagyis, van abban valami, amit mondasz, vagy mondani szeretnél.

Ami miatt egy kicsit nehéz követni és értelmezni téged, hogy javarészt hasonlatokban fogalmazol és kommentjeid között, mindig történik vagy történt valami, amit a kívülálló nem ismer és úgy érzi olyan labirintusban sétál, amit meg kellene fejteni.

Én megpróbáltam megfejteni a történeted, amely valahogy így nézne ki:

Élt egyszer egy fiú, meg lány, akik nagyon szerették egymást, és ezért összeházasodtak. Boldogan éltek és kedvességükkel, nap mint nap elhalmozták egymást. Aztán ahogy teltek az évek, majd születtek a gyerekek az életük és szerelmük sajnos egy kicsit megváltozott, mivel amellett, hogy egy viszonylag kiegyensúlyozott életet éltek, azonban nem egyformán részesültek kapcsolatuk áldásaiban és örömeiben. Idővel előkerültek olyan problémák és konfliktusok, amik aztán beárnyékolták a vidám hétköznapokat. Sajnos ezek a viszályok, gyakran tettlegességig fajultak, de mivel az ifjú feleség életének vezérlő elve volt a párja iránti elkötelezettség és az erkölcsi tartás, ezért mérlegelve a helyzetét úgy döntött, hogy gyávaság és erkölcstelenség lenne elmenekülni, vagy elválni.

Ez aztán egy új élethelyzetet teremtett, amiben a hűség és az elkötelezettség mellett a kompromisszumkészség lett a fő ismérve a szorgos hétköznapoknak.

Ha elvettük a jót, akkor a rosszat, - még ha ez boldogtalansággal is jár - hogy ne vennék el. (Gondolom erre gondolsz)

Véleményem szerint, te nyilvánvalóan szereted és ragaszkodsz a párodhoz, de úgy, mint itt ezen a fórumon, talán még soha sem beszélgettél vele.

Szerintem tedd meg és minden bizonnyal forradalmasítani fogja a házasságotokat. Nagyon rossz úgy élni egy kapcsolatban, mintha az maga lenne a Kékszakállú herceg vára, amiben van egy "titokszoba" a legdöbbenetesebb és legfájdalmasabb rejtélyekkel.

Sok sikert!

Üdv.:Hermész

A válasz írója 74%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:06

Igen, a gyerek többnyire az anyával marad, aki eltartja, az apuka meg fizeti a gyerektartást. Viszont nagyon sok "édesanya" van, aki a gyermekét használja fegyvernek volt férjével szemben. De, tegyük fel, rendes a nő, és nem így tesz. Hétvégi apukának lenni akkor sem éppen leányálom.

A kérdező által idézett mondatokat pedig többnyire nők írták, válófélben lévő nőknek vigaszul. Ezt el is árulta.

Kedves kérdező és kedves válaszadók: folyamatos boldogság nincs. Az élet nem habostorta, és bár sokan arról ábrándoznak, hogy a párkapcsolatuk boldog és felhőtlen lesz, le kell szögezni, hogy ez tévedés. Felnőttként kéne a dolgokhoz állni, de sajnos a tévé nem erre tanít :(