A legtöbb házasság emiatt az elv miatt megy tönkre tényleg? "Ha adnak, fogadd el, ha ütnek szaladj el", mert nekem meggyőződésem, hogy emiatt.

Kicsit módosítva a közmondást, érdekházasságokra érvényes lehet:

Ha adnak, fogadd el, ha nem, szaladj el!

az a gond, hogy a házastársak között az egyik fél (ált. a nő) gyengébb. Az ő pofonja nem épp mérvadó egy erőteljes férfiököl csapásához mérten. Arról nem is beszélve, hogy egy nőverő ffi ritkán áll meg egy pofonnál (és még az is megbocsájthatatlan), és félholtan a nő aztán meg végképp nem tud visszaütni. és nem is mer...

Természetesen vannak olyan családok, ahol ez a nő lelki ereje miatt fordított, és ott a ffi az áldozat.

Ez akkor lehetne igaz, ha egyenlőek lennének a viszonyok és nem kéne utána együttélni. Kötve hiszem, hogy a párbajozók utána nap mint nap gyereket neveltek együtt.

"Nincs mit adni és kapni pénzügyileg... nem értem a kérdést emiatt."

"az a gond, hogy a házastársak között az egyik fél (ált. a nő) gyengébb. Az ő pofonja nem épp mérvadó egy erőteljes férfiököl csapásához mérten."

Adni és kapni csak pénzügyileg lehet, és a pofon csak fizikai valóságában érkezhet? Szerintem ennél kicsit mélyebb értelmű a kérdés.

Pl. elfogadod-e mindenféle viszonzás nélkül a párod kedvességét, szeretetét, tiszteletét? Vagy úgy bánsz vele, mint egy kapcaronggyal? Ez is hozzátartozik az adás és az elfogadás kérdéséhez. A pofon pedig lehet lelki is, egy odavágó mondat, vagy az elkeseredett zokogás.

A házasság nem pankráció. Ezzel egyetértek. És az állandó feszültség valóban káros a gyerekre. De vajon mennyi köze van a házasságok tönkremenéséhez annak, hogy érdemtelenül, viszonzás nélkül elfogadunk dolgokat, a krízishelyzetekben pedig felhúzzuk a nyúlcipőt?

A mondás nem a házasságra vonatkozik. Köze nincs hozzá. Ha házasságra akarják értelmezni, akkor az egy nagyon torzult viszont feltételez.

Ez általánosságra vonatkozik. Ha valahol kedvesek veled, akkor örülj neki. ha valaki jót tesz veled, fogadd el. ha kinyitja neked valaki az ajtót, akkor fogadd el. Ha meg rosszul bánnak veled, akkor menj el. Ennyit jelent. se többet se kevesebbet. Semmi relációt nem vizsgál hogy ki mit érdemel és miért. nem is értem hogy lehet ilyenekre vonatkoztatni.

Az ütlegelés meg a hashajtó...:D

Szeretném felhívni a figyelmet a viták, nemhogy a valódi ütések, kissé szubjektív természetére! Az egyik fél igazságtalannak, "nem kijárónak" tartja, a másik meg, mily meglepő, nem annak! Tehát ő úgy érzi, joggal vág vissza, a másik is úgy éli meg, hogy megintcsak joggal "viszonozza az ütéseket" és ez így megy tovább ininfinítum. Nem tudom, mennyire voltam érthető?

Amúgy ennek a mondásnak egyetlen értelme lehet egy házasságot illetően, ha erre a 2 egyszerű feltételre épül már eleve, itt azért több kell!

"Szeretném felhívni a figyelmet a viták, nemhogy a valódi ütések, kissé szubjektív természetére! Az egyik fél igazságtalannak, "nem kijárónak" tartja, a másik meg, mily meglepő, nem annak! Tehát ő úgy érzi, joggal vág vissza, a másik is úgy éli meg, hogy megintcsak joggal "viszonozza az ütéseket" és ez így megy tovább ininfinítum. Nem tudom, mennyire voltam érthető? "

Abban a tekintetben nagyon érthető voltál, hogy a fent említett emberekben nem nagyon található meg az önkritika. Ebben az esetben pedig valóban ad infinitum megy az ütésváltás. Ha egy párkapcsolatban csak az a lényeg, kinek volt igaza, és ha nem a másiknak, akkor addig "ütöm", míg be nem látja, ott már régen nincs szeretet. Tisztelet meg még annyi sem.

Én nő vagyok és nem vagyok "szaladós" típus. Ha egy ffi megüt, azt nem ússza meg. Mivel karban nem vagyok erős de lábban igen, jól tökönrúgom az illetőt.

Ez akkor tetszik?