Ez valakinek váló ok lenne vagy csak én fújom fel?

A férjem eléggé bunkó és arrogáns velem az utóbbi időben. Nekem az előző kapcsolatomból már van egy kislányom. A férjem édesanyja nem kedvel sem engem, sem a gyerekem, mert nekem endometriózisom is lett időközben, amit műtöttek, és az utolsó kezelést kell már csak kapni, de félek a továbbiaktól, mert fog. gátló miatt sem akarok meghízni, ha már eddig sem sikerült.

Bevallom, már nem akarok több gyereket. Miután az anyja csúnyákat mondott a kislányomra, ma mondtam a férjemnek, hogy nem szeretnék karácsonyra menni a szüleihez, főleg ezek miatt a dolgok miatt. Ő mehet nyugodtan. Erre mondta a férjem, hogy akkor nem jöhet karácsonyra a gyerekem. Ez nagyon rosszul esett nekem. Ok joga van ezt mondani, de megbeszélni sem lehet vele semmit sem normálisan. Fontolgatom a válást, de az a baj, hogy csak nettó 300 körül keresek és albérletet így fenntartani nem tudok vagy nagyon nehezen. Mellesleg gyereket nem is engednek egy élhető albérletbe vinni, pl ami fel van újítva. Miután szétmentünk a gyerekem apjával, akkor is albérletbe mentem és nem volt könnyű olyat találni, ahova a kislányomat vihettem volna. Semmilyen nagyszülői segítségem sincsen. Teljesen egyedül vagyok mindenre. Apám említette meg a múltkor, hogy esetleg lakás önerőre tudna adni, mert az apai nagyszüleim elhunytak és feleződik a testvérével a ház. Ez is olyan, h aput ismerem, úgysem segít, így erre nem számítok. Megértem a férjem is, hogy gyerekre vágyik, de mondtam neki, h én meg már nem, mert sok minden eltört már bennem. Úgyis nekem lesz nehéz, mert albérlet mellett félre tenni nem fogok tudni semennyit sem. A ház meg az övé, ez nem kérdés, hogy onnan nekem semmi sem jár. Kislányom apja azt mondta, hogy a helyemben elmenne albérletbe és ne aggódjak azon, hogy februárig, amíg a próbaidő lejár mi lesz, mert ha nagy gáz van, amíg nincs másik munkám, úgysem engedné meg, hogy utcára kerüljek.

Mindenesetre én teljesen össze vagyok törve. Nem azért, mert olyan szerelmes lennék a férjembe, de lehet én vagyok rosszul összerakva, hogy egy orvos férjtől menekülök lassan. Megint egyedül lebonyolítani mindent, költözésestől, mellesleg van 3 cicám is, egy kisebb mentett és őket nem lehet vinni albérletbe. Tudom, ez így butaság, de akkor is...Nagyon el vagyok keseredve, mert a munkámat is meg akarom tartani, csak februárban jár le a próbaidő (minisztérium) és még csak november van. Így nem merek hirtelen felindulásból albérletbe menni. Csak félre értés ne essék, a gyerekem 50-50 %-ban van az apánál és nálam. Az biztos, hogy a férjem anyja nagyon fura volt már a kezdetekkor is: kérés nélkül kitakarított, átrendezte kicsit a szobát... a személyes dolgaimat máshova rakta... ezen rettentően kiakadtam még az esküvő előtt. Jelenleg úgy vagyok vele,hogy 34 évesen inkább vagyok egyedül biztos munkával és akkor inkább nem eszek, de legyen lelki nyugalmam és a gyerekemet ne bántsa szóval senki sem. A gyerek mindenek felett áll és ezt nem tűröm el a férjemtől akkor sem, ha orvos ha nem orvos. Jelenleg egy kiégett arrogáns embert látok benne, aki megy a vakvilágba és mindent nekem kell helyette otthon is csinálni, mert segítség címen szétcseszi a konyhát és takaríthatok újra. Lehet , hogy soha többé nem lesz már senkim sem, de ezt így nem ...