Akik válnak/váltak: mikor párkeresés korszakában voltál, hogyhogy őt választottad és lett volna-e más lehetőséged?

Nem tudom, hogy mit értesz azon, hogy lett volna másik lehetőség.

Nem ő volt az első barátom, és válás után is tudtam ismerkedni, meg nyilván 20 évesen nem tart sokáig felszedni valami pasit. Így nézve igen. Ha abból indulsz ki, hogy, minden valamirevaló nő körül tízesével köröznek a pasik, és csak válogatni kell a legjobbak között, akkor nem. Éppen szingli voltam, nem volt képben senki más, ahogy nála sem. Teljesen véletlenül futottunk össze.

Óriási szerelem volt, mindenben passzoltunk. Szépen haladtunk a nagykönyv szerint. Járás, összeköltözés, eljegyzés, esküvő, két gyerek, kis ház, kutya. 12 évig minden olyan volt, mint a mesében. Amikor a legtöbb kapcsolat kifullad két éven belül, akkor szerinted ez egy rossz választás volt? Szerintem nem. Nem tudok erre a házasságra kudarcként tekinteni. Például azért se, mert két nagyszerű gyerek lett a gyümölcse, akiket semmire se cserélnék. Ha újra kéne kezdeném, akkor már csak miattuk se tenném másképp.

Aztán jött a szerencsétlen 13. év. A volt férjem beleszeretett egy kolléganőbe, amiböl én eleinte csak annyit éreztem, hogy megromlott a házasságunk. Bármit tettem, az xar volt. Egyfolytában kötekedett. Mogorva volt, goromba lett velem és a gyerekkel is. Hiába akartam megmenteni, azt éreztem, hogy már nincs értelme. Kiábrándultam. Mire megfogalmazódott bennem, hogy el akarok válni, lebukott, hogy van valakije. Persze, hogy kitettem és beadtam a válást. Ő meg igazából nem akart válni, de a szerető lebuktatta. Megnyerte, viheti. Egyből a helyére került, hogy miért változott meg ennyire.

Jó döntés volt elválni? Mindenképp. Egy megcsalás után sose lett volna semmi ugyanaz. Sose bíztam volna benne, jött volna a féltékenykedés, a gyanúsítgatás. Nem tudtam volna ugyanúgy tisztelni, mert azt a férjképet, ami bennem élt róla, örökre lerombolta volna. Együtt maradhattunk volna, de az már egy sokkal rosszabb házasság lett volna. Akkor meg minek? Főleg úgy, hogy utolsó évben rendesen megromlott a viszony köztünk, és a gyerekekkel is, én meg eleve arra jutottam, hogy vége van.

Igazából pont ezért nem fogok a válásra se kudarcként tekinteni. Az élet is engem igazolt, hogy jobb tiszta lappal újra kezdeni. Nem sokkal később találkoztam a második férjemmel, idén leszünk 12 éve házasok. Teljesen más, de semmivel sem rosszabb ez a házasság. A körülmények miatt sokkal mozgalmasabb, annyi mindenen átmentünk, és sokkal messzebbre jutottunk együtt, mint gondolta volna bárki.

Nem látok a jövőbe. Még az is lehet, hogy egyszer elválunk. Kudarcként fogok-e tekinteni a választásomra? Nem. Másodszor volt-e kikből választani? Igenis meg nem is. Válás után ismerkedtem mással is, de nem lehet belőle hosszabb távon semmi. Amikor összejöttünk, akkor pedig senki se volt képben.

A korosztályom pont az a negyvenes réteg, akik közül egyesek nagymamák, egyesek kismamák, egyesek meg még a herceget várják fehér lovon. (Sőt egy nagymama is kismama.) Több kapcsolatbs is belelát az ember. Rokonok, barátok, kollégák, szomszédok... Van, hogy két ember leél egy életet együtt, mindenáron. De több esetben azt látom, hogy jobban jártak volna, ha már régen elválnak. Önmagában nem garancia a boldogságra, hogy együtt maradtak. Akkor most ők jobb döntést hoztak?

en azert valaszottam ot, mert iszonyatosan bele voltam zugva (1. hiba, soha ne hazasodj szerelembol, mert nem latsz tisztan)

100%-ban a zsanerem volt es szemet hunytam afelett, hogy borzaszto ertekrendbeli kulonbsegeink voltak/vannak.

3 ev utan egyszer osszekaptunk egy szokasos aprosagon es 10 honapig kulon voltunk, neki is alakult mas, nekem volt tobb rovidebb kapcsolatom ezido alatt.

Volt egy lany, akivel nagyon nagyon jol ereztem magam, o is velem, de sajnos meg nem voltam tul teljesen az exemen, aki visszatantorgott szep lassan az eletembe en pedig tul gyenge voltam, hogy nemet mondjak ra, dobtam az ujat, amit azota 100x megbantam, hiszen vele egeszen mas minosegu kapcsolatunk volt.

A sors ugy hozta, hogy aztan a felesegem megajandekozott 3 gyonyoru gyerkoccel, azzal a bizonyos lannyal pedig nem lehetett volna gyerekünk, igy nagyon felemás az érzés bennem, hiszen jelenleg kb a gyerekeim éltetnek és etikatlan lenne azt mondanom, barcsak vele maradtam volna, hiszen akkor a sajat mostani gyerekeim soha nem jottek volna vilagra.

Ettol fuggetlenul most 10 ev hazassag utan kb a válás szelen van a kapcsolatunk, szoval ez az ut sem volt jobb a hazassagot nezve.