Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig lehet hinni a pozitív változásban?
Házasok vagyunk, házassági vagyonjogi szerződéssel, külön kasszával, a kezdetektől fogva. A férjem kérésének megfelelően alakult így, mert bizalmatlan ember. Mindketten dolgozunk, jól keresünk. Két kamasz gyerekünk van.
Kb. 4 éve kezdődtek a problémák: a férjem a munkájából eredően a kiégési/pánikos tüneteket kezdett produkálni. Igyekeztem változtatni, sok türelemmel lenni, közben közös programokat szerveztem, nem sok sikerrel. Ő közben magas vérnyomásos, depressziós tünetekkel kezelést kapott, majd három éve - külső lökésre - munkahelyet váltott. A tünetei azóta is megvannak, hol jobban, hol kevésbé, amibe közre játszik az is, hogy két éve elveszítette az imádott édesanyját.
A kapcsolatunk leginkább az érzelmi ingadozásait követik. Amikor rossz passzban van, van, hogy hetekig a dolgozó szobában alszik... semmi sem jó, mindent kritizál, néha hozzá sem lehet szólni. Amikor jó passzban, akkor mindenen viccelődik, kedves, elfogadó, minta-apa.
Összességében meglehetősen kritikus ember, aki kimondja a véleményét. Így tisztában vagyok vele, hogy nem tetszik neki az, ha én este pl. még tornázok, mikor már mindenki elcsendesedett otthon vagy olvasok. Ha hétvégén sütök-főzök, az sem jó, mert "csak azért csinálod, hogy ne velem foglalkozz".
Vannak féltékeny megjegyzései (pl. kiakad azon, ha a férfi kollégámmal együtt kell dolgozzak - ami szerintem teljesen normális), a családunk tagjait rendre kritizálja.
A gyerekekkel való viselkedésében már sokat finomodott, de vannak itt is kirohanásai. A srácok ritkán hívnak át barátokat, mert tartanak attól, apa hogyan reagál. A házimunkában segít, a srácokkal viszont én foglalkozok többet (ezt is a szememre hányja, mivel szerinte ez túl sok).
Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt vele. Pláne azért, mert túlestem egy nőgyógyászati műtéten, ami után hetekig hozzám sem ért, meg sem kérdezte, hogy vagyok. Mikor kérdőre vontam emiatt, azt válaszolta, hogy úgy gondolta, erre van szükségem...
Ennek hatására - megint - úgy élünk egymás mellett, mint két lakótárs. És nekem már beszélgetni sincs kedvem. Úgy érzem, nincs miről, nincs miért. Belefáradtam ebbe a szélmalomharcba, viszont itt van két gyerek is.
Ha megint "lenyelem békát" és túllépek a saját sérelmeimen, minden megy tovább... néhány hét nyugalom jön, aztán jön megint valami, amin besértődik, megsértődik, vagy éppen jól beszól épp és kezdődik minden előlről. Hiába kérem, hogy változtasson a hozzáállásán.
válasza:Ha már megkérted és nem változtatott, akkor nem is fog.
Kár nyűglődni vele.
Elvalni a jobb opció.
válasza:Ez nagyon fel tudja őrölni az ember idegeit és az érzelmeit is sajnos. Nem nagyon tudsz vele mit csinálni, mert segíteni is csak annak lehet, aki hagyja. Ha ő nem szeretne ezen változtatni, akkor ha fejreállsz sem lesz másképp.
Korábban milyen természete volt? Mert ahogy olvastam az írásodat, nekem volt egy olyan érzésem, hogy a férjed alapból ilyen ember és nem a depresszió vagy kiégés miatt ilyen.
Ha korábban nem ilyen volt, akkor meg kellene keresni szakemberrel a jelenlegi énjének okát és azon lehet dolgozni és visszaállítani. Ha viszont előtte is voltak erre utaló jelek, akkor sajnos vagy megszöksz vagy megszoksz...
Persze ez látatlanban egy privát vélemény.
38/F
válasza: válasza: válasza:Hasonló kínlódások közepette vagyok imár 2 éve férfiként. Sok mindent elnéztem a feleségemnek. Megalázott, átvert, hazudott. Nála is depresszió, hangulatingadozások, pánikrohamok. Nálam már nincs több esély.
32F
válasza:Végtelenűl sajnállak benneteket.Nagyon nehéz egy beteg emberrel együtt élni.Valóban te neked kell eldöntened hogy mit szeretnél válni vele maradni.A szomorú az hogy ő sem tehet erről.Mielött döntenél ha jön a jobb hangulata ami tudom hogy pillanatok alatt átcsaphat az ellenkezőjébe próbálj vele megbeszélni egy hosszantartó terápiát."Lábújhegyen"Szihológus számára aki megfelelő antideprenszáns gyógyszerekkel kezelné.Részedről egy nagy áldozat.Itt te tudod milyen ember volt mikor még minden rendben volt vele.A gyógyulás nem garantált nagyon hosszú és keservesen nehéz.A mi esetünk más a betegség viszont hasonló nálunk 2-3év volt mikor jött a változás de a mai napig nagyon oda kell figyelnem hogy hogy beszélek valamít meg vele és tudnom kell mikor.
Én ezt elfogadtam.
De te döntesz senki nem itélhet meg érte ha úgy döntesz hogy egyedül tovább mész!
2. válaszadó kérdésére: Nem volt sosem szerény, visszahúzódó ember, mindig is megmondta a véleményét mindenről. Édesanyja szerint olyan jellem, mint az apukája volt, akit én személyesen már nem ismerhettem. Anyósom többször mondta, hogy őt látja viszont a cselekedeteiben, tudja mit élek át mellette, de apósom már meghalt, ő meg nem nem akar emlékezni...
7. válaszadó kérdésére: Úgy érzem, mindenben mellette álltam már: pszichológus, pszichiáter, kineziológus, jóga, természetgyógyászat, homeopátia. Semmiben sem talált olyat, ami hosszú távon hatásos lenne számára.
Én meg belefáradtam. Komolyan mondom, nem szeretnék mást, csak egy olyan "unalmas" életet, hogy ha hazamegyek, van, aki - a gyerekeimen kívül - átölel, minden nap jó vagyok neki, elégedett tud lenni velem, a sorsával, önmagával.
válasza:7válaszoló vagyok.Szerintem ezek után tiszta lelkiismerettel válj el.
Minálunk most már van ölelés tud a gondjairól beszélni gyógyulni akar kapaszkodik belém.Én is belé.Együtt gyógyulunk!
válasza:Meddig lehet hinni a pozitív változásban?
Mind addig lehet hinni a pozitív változásban, amíg hajlandóak vagyunk tenni érte, hogy változás történjen .
Szóval mind addig minden esély megvan arra , hogy pozitívra forduljanak a dolgaid amíg , hiszel benne, amíg hajlandó vagy tenni érte, hogy pozitívra változzon. Minden változáshoz idő kell !
A leírásod alapján, a férjed nem saját maga akarta azt , hogy ebbe az állapotba kerüljön amiben belekerült kb. 4 éve.
Azaz a férjed bajban van !
Nem szabad a férjedet a bajában magára hagynod, azaz nem szabad tőle elválnod, mert neki nem sikerült eddig meg gyógyulnia!
Közösen kell dolgoznotok azon , hogy kigyógyuljon a betegségéből!
Képzeld magad abba a helyzetbe , ha holnaptól ő meg gyógyulna és te esnél bele valamilyen betegségbe, vagy problémába és a férjed azon gondolkozna, hogy hogyan tudna tőled megszabadulni, azaz téged magadra hagyni a betegségedbe a gondodba a bajodba....
Ne váljatok el !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!