Mikor éreztétek úgy, hogy a házasság nem menthető?

Amikor megnéztem a pornóelőzményeit a gépen.

Bár csak ne tettem volna.

Nem is tudtam hogy vannak ilyen kategóriák.

Kifotóztam magamnak telóra hogy ne tudja letagadni.

Mikor hazaért elbeszélgettem vele.Tagadni sem próbálta,azt mondta ezek izgatják évek óta.Most már hogy tudom mik ezek próbáljuk is ki.

Erre hozott a férjem egy csomag libero pelenkát,felfeküdt az asztalra, hogy pelenkázzam be.

Na itt dobáltam ki a cuccait az ajtó elé.

Úú ez durva fétis #1-es.

Ilyenkor kicsit megnyugszom, mert engem a fekete női comb-harisnya vonzz. Persze nem rajtam, csakis nőn!

Na de a kérdésre. Megértelek kérdező. Valahogy én is így vagyok a feleségemmel. Sajnálnám ha szétmennénk meg mi lenne a 2 éves gyerekkel. Másrészt nem leszek már vele igazán boldog. Ezt tudom jól belül. Mégis ha valami történik mindig sajnálom őt meg megvédem másokkal szemben. Pl. a saját anyja (anyósom) ha bántja. Néha próbálok magamnak hazudni, hogy majd csak jobb lesz. De nem...maximum ideig óráig. Másrészt nincs rá garancia, hogy ha új életet kezdenék akkor az boldogabb lenne. Lehetne ennél os rosszabb...

Amikor harmadjára jutottunk el a nagy párkapcsolatmentő beszélgetésbe egy év alatt, és pontosan el tudta mondani, hogy hol vannak a problémák és min kéne változtatni.

Meg persze mentek az igéretek, hogy változtatni fog.

Én meg, hogy finoman fogalmazzak, felidegesedtem ezen, de annyira hogy másnap mentem az ügyvédhez keresetet írni.

Mert pontosan tudta mi a baj. Nézte ahogy szenvedek, oldok meg mindent egyedül, és egész addig még csak eszébe se jutott változtatni, amíg azt nem mondtam, hogy vége.