Válás után miért tarthatta meg a nevemet az exnejem akaratom ellenére?

Nálam nagyon prózai oka van, hogy még mindig az exem nevét viselem, pedig cseppet sem szeretem így ezt a helyzetet. Sok-sok ezer forintomba és rengeteg utánjárásba kerülne a változtatás:

Új személyi, lakcímkártya, adókártya, TB kártya, útlevél, jogosítvány, banki-, biztosítási szerződések, cégpapírok, bélyegzők, munkaszerződések, egyéb szerződések, megállapodások, stb.

Nagyon szívesen visszavenném a nevem, nem is használom az asszonynevemet, csak hivatalos papírokon (mint ahogy sok ismerősöm se), de a macera és a költségek visszatartanak a változtatástól.

Na ja. Ezért jobb a Kovácsné Nagy Ilona, mint a Kovács Jánosné, mert az előbbiből könnyebb visszaváltani Nagy Ilonára, mint az utóbbiból.

Amúgy nekünk is van egy ismerősünk, aki XY-né holott már régen elvált X-től. 15-20 éve legalább, és azóta új férje van. Egy kicsikét furcsának tartom mindenesetre.

Házasságkötésnél azért kissé viccesen hangozna a következő: Megkérdezem Nagy Józsefnét, hogy kíván-e férjhez menni, az itt jelenlévő Kovács Ferenchez?

...

Akkor kedves Nagy Józsefné és Kovács Ferenc, én ezennel házastársakká nyilvánítom önöket!

Téged lehetne arra kötelezni, hogy mondj le a nevedről??? Neki most már ez a neve. Nekem 1 hónapja volt az esküvőm, részben felvettem a férjem nevét (X-Y Csilla), és mind a mai napig "identitászavarom" van. Össze-vissza mutatkozom be, hol így, hol a lánynevemen. Egy nevet meg kell szokni, el kell fogadni, meg kell tanulni viselni. Onnantól az ember azonosítja magát vele lelkileg is. Nem lehet arra kötelezni egy embert (még egy olyan nagy változás miatt sem, mint egy válás), hogy cserélje le az identitását, és kényszeríteni mindarra a lelki változásra, ami ezzel jár. Kicsit sarkított példa, talán túl erős, de arra sem lehet rávenni senkit, hogy mostantól ellenkező neműnek gondolja magát, és aszerint mutatkozzon be, öltözködjön és töltse ki az űrlapokat.

Személyiség és identitás!