Mikor jött el az a pillanat, amikor biztosak lettetek abban, hogy válni szeretnétek?

Nálam az váltana ki, ha már nem tudnánk megbeszélni a dolgokat.

Meg a megcsalás sem valló ok nálam. De ha már a gondjainkat nem tudjuk átbeszélni akkor ott már nincs értelme a folytatásnak

Amikor először kaptam magam azon, hogy a férjem állandósult dühe és irigysége engem is kezd megmérgezni. Haragudtam a gyerekeimre, mert nem tudtak elaludni. Nem csak simán nyűgös voltam. Olyan igazán gyomormardosóan dühös voltam, szinte felrobbantam. Ki kellett mennem mellőlük cigizni. Kellett pár perc, hogy lenyugodjak. Én, aki világ életemben birkatürelemmel beszéltem bármilyen idiótával, akit szembe sodort a szél.

Amíg szívtam a cigit becsuktam a szemem, hátrahajtottam a fejem és élveztem a nyáresti hűvös szellőt. Abban a pillanatban bekattant, hogy nem is a gyerekekre haragszom. Nem kimerült vagyok. Nem dühös. Hanem rettegek a következő napok megpróbaltatásaitól. Amikor későn aludtak el, előfordult, hogy én is bealudtam mellettük. Fáradt voltam és a sötét szobában elbóbiskoltam. A férjem ilyenkor soha nem segített. Csak várta, hogy mikor végzek már és megyek végre hozzá. Ha elaludtam mellettük, nem keltett fel. Utána viszont napokig passziv agressziv kínzásban volt részem. Mindenbe belekötött, nem szólt hozzám, ha kérdeztem valamit. Csak szép csendesen büntetett, míg rá nem jöttem, hogy azért duzzog, mert a gyerekekkel voltam és ott aludtam mellettük. Nem minden este, de előfordult. Aztán gyakrabban alakult így. Egészen addig míg szembe nem néztem azzal, hogy azért alszom el mellettük, mert a puha meleg ölelésük és önzetlen szeretetük nem enged el mellőlük, vissza a lelki terrorba és önzésbe. A végén már rettegtem az esti lefekvéstől. Ha nem alszom el mellettük, akkor a férjem mellett kell aludnom, ha elalszom, akkor is bűntetni fog érte napokig. És én egy teljes percig izzó gyűlölettel haragudtam némán erre két kis ártatlan lényre, akik mit sem sejtve, csak még egy ölelést akartak elalvás előtt. Soha nem felejtem el milyen érzés volt és soha többet nem akarom átélni sem azt az érzést, sem azt a néhány percet amíg szembenéztem magammal és az ostobaságommal.

Másnap közöltem a férjemmel, hogy válni akarok. Harmadnap pedig megismertem azt az embert, aki mellett boldogan fogom leélni az életemet, lelki terrortól mentesen, amint sikerül elválni. Véletlenül sem könnyű. És senki ne gondolja, hogy ez az egy van a rovásán. Hogy szeretett mellettem aludni. Csak egy remek példa a csendes lelki gyilkos energiavámpír önző nárci f@szfejek módszereire. Ahogyan szép sunyiban ártatlannak mondva magukat hátulról aljasul, magukat sajnáltatva, mártírhalált halva nap mint nap, tönkretesznek boldog lelkeket, csak mert ők képtelenek annak lenni. Gyűlölöm azt az embert, teljes szívemből és gyűlölöm, hogy megismertette velem a gyűlölet érzését. És még tudja fokozni.