Ha van egy teljesen saját lakásom, akkor előfordulhat, hogy mégis a párom maradhat benne a gyerekkel?

Nem hiszem, hogy egy ilyen lelkületű apánál jobb lett volna a gyerekének. Simán lehet, addig is pszichiátriai eset volt.

De a bíróságnak nem és nem is lehet dolga oknyomozó pszichológust játszani, hogy most ki volt a hibás. Igen, nekik a gyerek érdekeit kell nézni, hogy azzal maradjon, akivel eddig is több időt töltött vagy aki egyáltalán vállalja (mert sok apa akar inkább új életet kezdeni új nővel) és hogy megmaradjon az életszínvonala. Ezért jár a gyerektartás is és nem azért, mert ki mennyire szimpatikus. Ha az apánál marad a gyerek, akkor meg anyu fizet, ilyet is ismerek. És olyat is, ahol szétmentek, mindkettő lemondott róla és a nagymamánál "felejtették".

Nyugaton meg sok helyen a háztartásbeli felet is "kártéríttetik" váláskor, mondván, hogy azért nem építette a karrierjét, gyűjtött nyugdíjra, saját lakásra, hogy a közös gyerek(ek)nek illetve a házastársának kényelmesebb otthont biztosítson, tehát a másiknak ezt az időt kell kifizetnie. Ugyanakkor itthon is egyre több apa megy Gyesre, szóval a lehetőség erre is megvan, ismerek is ilyen családokat, ahol apu home office-ból megoldotta több gyerekkel, míg anyu mondjuk ment vissza tanítani vagy gyógyítani. Nincs ilyen, hogy a férfiak vagy a nők mind ugyanolyanok.

Igazságügyi pszichológust szerintem konkrét feljelentésnél vonnak be, pl. bántalmazás. Egy sima válásnál, ahol a felek ráadásul a legtöbbször már előtte meg is egyeznek, miért tennék? Természetesen minden eset egyedi, de nagyon sok apa csak puffog, miközben simán aláírja, hogy persze, legyen a kizárólagos felügyelet az anyáé. Kevesen teszik meg, hogy ha kell, közelebb költöznek vagy munkahelyet váltanak, hogy tényleg időt tölthessenek a gyerekükkel és része maradjanak az életének.

Aztán meg olvass el egy fejlődéspszichológia tankönyvet. Vagy kis empátiával gondolj vissza saját magadra :) Még jó, hogy az anyánkhoz kötődünk jobban, hiszen benne jövünk létre, belőle táplálkozunk. 8 hónapos korunkban kezdünk csak rájönni (olvass utána a szeparációs szorongásnak), hogy külön személy vagyunk és ez eltart olyan 2 éves korig, mire kinyílik a világ a többi személyre is. Még ha egy anya alkalmatlan, sajnos akkor is az ember arra vágyik, hogy ő szeresse, ő figyeljen rá, és ezt nem tudja sem az apa, sem egy nagyi pótolni a legnagyobb jószándékkal sem. Legújabb kutatások a személyiségzavarokat (pl. nárcizmus) is erre vezetik vissza, ha valaki nem kapott elég kizárólagos anyai figyelmet. Szóval hiába van ugyanannyi szülői joga a törvény szerint az apának és lennének ugyanolyan ügyesek sokan a gondoskodásban, a természet már ilyen igazságtalan.