Van itt olyan akik válás/ szakítás után is kénytelenek egy ingatlanban élni?

Én azt gondolom, egy olyan lépés, hogy elválok, de maradok egy házban, pont ezt az állapotot tartósítja örökre. Nem lesz miért elköltözni.

Meg úgy őszintén, milyen pasikat vonzol így be?

Volt néhány próbálkozásom, tisztáztam, hogy évek óta nem szexelek és csak az anyagiak és a gyerek miatt vagyunk még együtt, ettől még szerinted nem nézett lotyónak a legtöbb férfi, akivel beszéltem, akár itt gyakorin?

Ha elválnék és együtt laknánk, ugyanígy nem venne komolyan senki. Álltathatod magad, persze, talál egy nő férfit, aki lerendezze az ágyban, mi vagyunk a legtöbb tilosban járó pasi álma, mert nem kell velünk összeköltözni, tökéletes példányok vagyunk csak szexre, de egy komoly szándékú férfi messzire kerüli az ilyen helyzeteket.

Szóval én nem akarom tartósítani az élethelyzetemet azzal, hogy elválok, de marad minden a régiben. Jelenleg az egyetlen amiért még van remény arra, hogy egyszer szétmgyünk, az a szexhiány.

Nem lehet így rendes szexuális élete az embernek. Nincs az a pénz, ami elég lenne hotelekre, apartmanokra vagy búvóhelyekre, hogy ott meg lehessen oldani a rendszeres szexet. Mivel ebben az élethelyzetben csak szexre hajtó férfiak fognak megtalálni, akik vagy anyucival élnek együtt vagy az asszonnyal, nem igen marad más, mint az autó hátsó ülése vagy ezek a bérelt szobák.

Ha az ember szerelmes, nyilván megéri a sok macera és anyagilag is áldoz rá, de többnyire ez az élethelyzet nem kedvez a szerelemnek.

Én ezért döntöttem úgy, hogy a válásnak ezt a formáját nem lépem meg.

Mert akkor garantáltan bebetonozom örökre a jelenlegi élethelyzetet.

7-es, abszolút megértelek. Én 5 éve agyalok a megoldáson. Ez is eszembe jutott, ahogy ti oldottátok meg, de amit írtam, amiatt nem látom megoldásnak.

A családi ház az enyém. Már arra is gondoltam, hogy eladom és megyek egy kisebbe, olcsóbba és adok neki annyit, amennyi önerőnek elég ahhoz, hogy felvegyen hitelt és megoldja a saját lakhatását.

A szüleinek vidéken rendes családi háza van, de a munkája ideköti 10 éve, plusz ha oda visszaköltözne, nem túl gyakran láthatná a gyereket és azt se akarom, hogy túl gyakran utazgasson a gyerekkel, minden autóút rejt veszélyeket, nem akarom, hogy hetente egyszer vagy többször több órákat autózzanak. De mondom, ezzel azonnal buknánk a tervezett közös gyerekfelügyeletet. Nem szeretném több száz km-re tudni magamtól a gyereket rendszeresen.

Itt a környéken nem tudna egy albérletet fenntartani, de albérletet és autót együtt biztos nem. Mielőtt összeköltöztünk, egy szobát bérelt évekig, de nyilván most már, hogy gyereke van, ez nem lenne elég.

Azt is tudom, hogy tehetett volna magának félre annyit az elmúlt 10 évben, amiből már régen meg lenne az önereje a saját lakáshoz, de a családi házam fenntartása csak vitte a pénzünket. Emiatt sem érezném fair-nek visszalökni albérletbe.

Egyetlen járható útnak az tűnik, hogy eladom a házat és kisebbe megyek és adok a férjemnek 4-5 millió Ft-ot önerőre. De nem csak enyém a ház, apámé is, nélküle ebben nem tudok dönteni. Ha követeli az 50%-át, akkor már nem tudom eladni, mert a fele árából nem tudok egy lakást se venni. Lehetséges, hogy nem követelné, de ezt nem tudom, nem tud róla, hogy évek óta el szeretnénk válni, így nem tudom az álláspontját sem. Nem lakik velünk apám, van élettársa, akinél lakik, de attól még tulajdonos. Nyilván az új házat is úgy kell megvennem, hogy elég nagy legyen ahhoz, ha apám haza akarna költözni, az új ház is közös lenne, ha nem követelné, hogy fizessem ki. Itt a környéken nem tudom, mire lenne elég 20 millió Ft, ami mondjuk maradna a házeladásból nekem. Szerintem max. a telekre.

Máshová költözni nem tervezek. A kislányomnak szuper az iskola, a tanár, itt van a barátnője is, aki nélkül elég magányos lenne. Én nagyon nehezen találtam olyan gyerektársaságot neki, ahol a gyerekkel rendszeresen összejárnak. Végre sikerült, nem is laknak messze. Ezért sem merem meglépni a költözést. Én autó nélkül nem vagyok túl mobilis.

Még egy oka van annak, hogy nem erőltetem a válást. 40 éves elmúltam és nem hiszem azt, hogy én találni fogok már mást. Szerelem nélkül persze találnék, de úgy nem akarok. Szerelemre esélyem sincs. Aki fiatalabb, annak én már csak szexre kellek, gyereket nem valószínű, hogy tudnék/akarnék szülni bárkinek, aki idősebb és vonzó, az pedig családos.

Ha fiatalabb lennék, akkor lenne értelme azon gondolkozni, hogyan menjünk szét. Igy meg van mindenünk. Igaz, hogy élve eltemettük magunkat, de tudom milyen az, amikor az ember nem mer fűteni, huszonéves koromban maradtam egyedül a családi házunkban és a kutyáim melegítettek, velük bújtam össze, hogy ne fagyjak meg.

Köszönöm, nem kérek abból a nyomorból.