Mit szóltok a válast szabályozó új törvényjavaslathoz?

"ha az a kiskorú gyermek érdekében áll"

Ezt biztos el tudja dönteni egy bíró?

Nem váltam, gyerekem sincs, de gyerekként részem volt ebben. Itt van nálam a szüleim válási jegyzőkönyve, amiben benne van, hogy fizikális, szexuális erőszaknak volt anyukám kitéve, benne van, hogy ezt a tesómmal láttuk, benne van, hogy mindig sírtunk apánk közelében. Az meg a mai napig bennem van, hogy mennyire nagyon rettegek tőle, de mégis el kellett (volna) mennem vele kéthetente, mert a *bíróság* azt mondta. Nekem kicsi gyerekként a bíróság valami isten szintű dolognak tűnt. És nem vitt el apám, de ott volt bennem a szorongás, hogy elvihet. Bármikor megjelenhet, és senkit nem érdekel, hogy sírok, hogy félek, hogy nem akarom, a bíróság megmondta a tutit.

Ha ez változott a 90-es évek közepe óta, akkor legyen úgy, ahogy a válásban lévő Varga Judit akarja. Ha nem, akkor... akkor jó lesz kitermelni a sok szorongó gyereket, majd felnőttet.

"Attól miért ne lehetne valaki jó szülő és jó házastárs, hogy mással is szexel? Akár apa, akár anya!"

Jó szülő lehet, bár a példamutatása nem szuper, erre majd a gyerekei rájönnek. De a házastársi esküben a hűség benne van. Nem kell esküdni, ha nem megy félrekufirc nélkül. Akkor éljenek nyitott kapcsolatban. Ha mindketten benne vannak, hogy néha egyik-másik félremegy, rajta. Ha hazudik, onnantól gáz van.

22-es, egy ilyen válási jegyzőkönyv esetén nyilván meg tudja ítélni a bíróság, hogy a közös felügyeletet nem szabad engedni. Bár hogyan lehet bizonyítani a szexuális bántalmazást, azt nem tudom, nehéz ügy. De egy gyereken látszik, mit érez a szülővel kapcsolatban. Ebben biztos vagyok. Nem is kell ehhez pszichológusnak lenni szerintem.

Az viszont óriási hiba, ha a gyereket megkérdezik, melyik szülőt választja. Erről olvastam, ez elviselhetetlen terhet jelent a gyereknek, ebben dönteni. Ezt a kérdést sose szabad neki feltenni. Azt viszont kérdésekkel ki lehet deríteni, milyen a viszonya apával, anyával.

Én úgy gondolom, ha egy apa olyan, hogy nem akar a gyereke élete része lenni, úgyse fog élni a közös felügyelet jogával. De ha szeretne, akkor adják meg neki a lehetőséget! Biztos vagyok abban, hogy rengeteg férfi nem azért marad el a hétvégenti láthatásokról, mert ez a célja, hanem mert elindul az elidegenedés, amire esetleg rátesz egy lapáttal a volt feleség és annak családja. Egy idő után nem tud mit kezdeni az elidegenedett gyerekével. A szülőség egy folyamat, meg kell tanulni a gyerekünket. Ha ebből kiszakadunk, iszonyat nehéz fenntartani a kapcsolatot. Nyilván fenn lehet tartani egy jó viszonyt a gyerekkel, ha csak heti egyszer látom, ha én a nagyszülő vagyok vagy a szomszéd néni. De ha én az a szülő vagyok, aki elment, aki elhagytam őt, aki elárultam anyát, mert másik nénit választottam...akkor én ellenség szerepből indítok minden hétvégén. Ha meg még olyan pici a gyerek, hogy el se vihetem, egy ellenséges légkörben kell töltenem a gyerekemmel pár órát, a volt anyósom villámló tekintete mellett...nyilván nem biztos, hogy van lelkierőm mindezt minden hétvégén végigcsinálni. És mire 3 éves lesz, én már nem vagyok a gyerekem életének a része.

Mondjuk erre mi a jó megoldás? 3 év alatt is rángassuk a gyereket 2 hetente ide-oda? Szerintem ezt nem szabad. Én azt gondolom, a gyerek 3 éves kora előtt ne váljon el az, aki része akar maradni a gyereke életének. Ha olyan rossz a helyzet, fizikai bántalmazás, másfajta veszély, akkor persze, váljanak el minél előbb, de akkor nyilván szóba se jöhet a közös felügyelet. Ami nem bántalmazás, az kibírható 3 évig. Aki nem akarja ezt az áldozatot meghozni a gyerek érdekében, az számoljon azzal, hogy szülőként megszűnik örökre abban az igazi formában. De ezt az anyáknak is látnia kell. Van amikor a gyerekem érdekében várnom kell évekig. Mert szüksége van az apjára is.

25-ös, én nem beszéltem bíróval, de pszichológushoz jártam, mert "visszanémultam", nem beszéltem, és pont mikor suliba kellett volna mennem. Úgyhogy vissza is tartottak egy évet. A húgomnak meg minden éjszaka rémálmai voltak, mindig sírdogált és csak a kezemet fogva tudott elaludni. Engem nem zavart volna, ha megkérdezik, kivel akarok maradni, nem lett volna teher. Sőt, akkora megkönnyebbülés lett volna, hogy nem csak a fejem felett döntenek dolgokról és az életemről.

És ezek UTÁN volt az, hogy apám elvihetett.

Engem ezért zavar ez, mert alapjaiban kellene megváltoztatni az egész rendszert. Ott, hogy a rendőrök kompetensek, és nem csak akkor lépnek közbe, ha folyik a vér, ha lehet segítséget kérni. Akármelyik nemről is van szó.

Szerintem ez sok mindent nem fog megváltoztatni.

Megegyezés vagy bírói döntés hiányában.

Tehát gyakorlatilag a tárgyalásig ha nem tudnak megegyezni.

Sokkal bonyolultabb a kérdés. Nagyon sok apuka házasságon belül is legfeljebb “hétvégi” apuka, s akkor is a tévé, vagy a szhép előtt hever, ahelyett, hogy a gyerekeivel foglalkozna, sportolna, kirándulna, beszélgetne, stb. Aztán, mikor válnak, akkor rádöbben, hogy neki is jogai vannak. Aztán nem akar hozzájárulni, ha a gyerektartáson felül a srác különórákra, edzésekre akar járni, stb. Ez csak az egyik általános eset.

De persze vannak alkalmatlan, primitív nők is, akik hanyagolják a gyereket, de ha a papa igényli, hogy nála helyezzék el a srácot, akkor menten “tigrisanyaként” küzd.

Anya-apa legyen egyenrangú.

DE nagyon árnyaltan és aprólékosan meg kell vizsgálni mindkettő személyiségét és addidi nevelési attitűdjeit, gyakorlatát és egyéb körülményrit.

Főképpen azt is, hogy a gyerek kihez kötődik jobban, kinél biztosított a harmonikus neveltetése.

Kisebb eséllyel lehet kimenekíteni a gyereket a bántalmazó fél hatásától. Röviden ennyi.

Ahol normális viszony maradt, ott eddig is közös felügyelet működött, a felek így adták be a keresetet, amire a bíróság rábólintott.

Ahol nem, annak többnyire megvolt a nyomós oka. Nagyon gyakran a másik fél kifarolt a hétköznapokból, kötekedésre és visszaélésre használná csak az így gyakorolt jogát, ami a gyereken csattan - kezdve ott, hogy azt sem tudja, melyik iskola a körzetes vagy mi miatt volna jó egy másik, de most már verheti a nyálát, hogy nem írathatod be oda, ő nem egyezik bele. Úszóedzésbe sem egyezik bele, mert drága az egyesületi tagdíj + edzőtábor, stb.

Ez egy baromi fölösleges jótett volt azokkal, akik amúgy is normálisan viszonyultak ehhez az egészhez, éy rohadtul káros azok miatt, akik nem. Nagyon sajnálom a hülyeszülős gyerekeket, akiknek ennek a javaslatnak hála még annyi esélyük sem marad a nyugodt életre, mint ami amúgy lett volna.

szerintem hatalmas lépés lenne ha törvénybe lépne, mert ahogy észrevettem az esetek 90%ban a nők úgy képzelik el a gyermekelhelyezést, hogy válás után az apának megszűntek a szülői jogai és semmilyen egyezségre nem hajlandóak még a gyermek érdekében sem a továbbiakban.

ez a törvény végre kiegyenlítené az erőviszonyokat, amik rendkívül szélsőséges módon eltolódtak az anyák felé.

és akkor nem történne meg az a tipikus eset, hogy pl anyuka félredug, lelép a gyerekkel és a megcsalt és cserbenhagyott apukának kell még kuncsorognia nála, hogy láthassa a gyerekét.

de persze kérdés, hogy a bírók akik eddig a nőknek osztogatták automatikusan a felügyeleti jogot, milyen mértékben fognak élni ezzel az új törvénnyel, mert ez nem világos.

hogy kötelezően kivizsgálják a beadvány körülményeit okait és ha nincsen kizáró ok, akkor el kell hogy rendeljék?

vagy beadja az apuka, hogy szeretné a megosztott felügyeletet, erre azt mondják majd, hogy jól van szeretné, de a válasz nem, minden indoklás nélkül.

szóval elsőre nagyon jól hangzik, de félek, hogy a realitás nem feltétlen lesz a várt.