Egyedülálló anyukák! Mennyire nehéz az életetek egy gyerekkel? Van segítségetek?

Amig nincs ffi addig kőkemeny.

Lelkileg.

Csak a gyerekre kihat. Az meg problema. Aź emg visszahat az anyára. Azaz lelki bajokra jonnek a plusz lelki bajok.

Nagyin fontos a szocializacio de foleg egy pasi vagy tars.

Nem egyszerű, de nem is tragédia azért.

Elvált nő vagyok, 43 éves, 11 éves gyerekkel.

Sajnos már nem élnek a szüleim, ilyen értelemben családi segítségem nincs (rokonok többsége külföldön).

Jelenleg nincs párkapcsolatom, de nem látom borúsan a helyzetem.

A gyereknevelésnek van sok aspektusa, anyagi-lelki része, írok pár saját tapasztalatot, ami eszembe jut.

- 5+ éve váltam el, normálisan, tehát tisztelettel és kultúràltan. Ez baromi sokat számít, hogy nálunk a partnerség megmaradt, nem a bíróság/rendőrség/gyàmhivatal és a gyűlölködés, pitiánerkedéd vezérli a gyerekkel kapcsolatos dolgainkat. Megéri nagyvonalúnak, elegánsnak lenni a másikkal- hosszú távon mindenképp. Nincs feszkó, àltalános emberi tisztelet van. Ha a gyerek apja (külföldi, nem is Magyarországon él) jön, akkor nyilván nem szemétkedek, hogy nem reggel 8-ra ér ide, hanem 1/2 9-re mert dugó volt Hegyeshalomnál. Egyszerű gesztusokat kultúrált, tanult nőként megteszek továbbra is neki, amit pl a szomszédbak vagy a harmadik unokatesónak megtennék.

Ilyenekre gondolj, hogy ha jön a gyerekünkért és épp kávézok, nem tart semmiből megkínálni vagy ha van pár jópofa anyáknapi kép vagy ittalvós bulis sokgyerekes, akkor átküldöm neki is, hisz az ő fia is. Apróság, de jól esik az a másik szülőnek. Ugyanígy kapok mindennap az ő nyaralásukról is 2-3 mondatot viberen vagy pár fotót.

- ha te döntesz a válás mellett akkor lelkileg talán könnyebb viselni, felkészülni rá. Ha a házasságban nem csaltak meg, nem fosztottak ki, nem aláztak vagy vertek vagy nem volt szenvedélybeteg/trehány/munkakerülő a társad, akkor megintcsak könnyebb.

Anyagiak: nekem volt saját vagyonom a házasságom előtt. Nyilván küzdelmes és nehéz lehet albérletben, lakáshitellel stb. Akinek meg tud maradni a válás után is egy alap egzisztenciája, ami elég magára meg a gyerekre- ott azért megint eggyel kevesebb a stressz, mint nehezebb körülmények között. Nem kell szemérmeskedni az anyagiakon. A gyerek igenis közös anyagi felelősség is. Nagyon sajnálom azokat a nőket vagy férfiakat, akiknek a bíróságon megítélt minimális tartásdíjért is küzdeni meg feljelentgetni kell- aljadék az a szülő, aki nem gondolja úgy, hogy a tartásdíj a gyereknek jár. A mai világban még átlagos fizetéssel is olyan 20-25%, 40-50 ezer forint lehet az átlag gyerekenként.

Nekem van jól fizető munkám, biztos tudásom, így ha GYT sem lenne, akkor sem lenne gond a megélhetés... de nyilván egy kétkeresős családban sokszor könnyebb. (Hozzám hasonló jövedelmi helyzetű társsal azért nyilván nagyobb lenne a megtakarítás stb.)

Sokminden miatt lehet válni, abban baromi szerencsés vagyok, hogy nálunk az emberi és nevelési alapelvek hasonlóak. Sok energiát meg lehet azzal spórolni, hogy nem kell a gyereket “visszaszoktani” a normális viselkedésbe az apjával töltött idő után. A környezetemben sajnos sok olyan válást látok, ahol a különélő szülő tárgyakkal való elhalmozással, csilli-villi programokkal és ígéretekkel kompenzál vagy épp lepasszolja a gyereket a nagyinak láthatás alatt is, vagy egészen piciknél az ilyen eszetlen csipsz-kóla-éjfélig azt csinálsz amit akarsz dőzsölések. Ilyenkor azért a gyereket nevelő szülő szívja meg...

A volt társsal muszáj ilyenekben kommunikálni. Nálunk alapelv, hogy zérótolerancia van a 11 évesünk olyan trükkös próbálkozásaival szemben, mit az “anya megengedné/megvenné”, de abban is, amikor mondjuk leszúrom valami lustaságért (széthagyott lego el nem pakolás) és az apjának megy rinyálni telefonon, hogy “mert anya”.

Ilyenkor nem vesszük meg, amit a másik sem venne meg és az az alapeset, hogy “anyádnak/apádnak igaza volt”.

A legjobban elrontani gyereket azzal lehet szerintem, ha a szülők ellenkező irányba húznak (tanuljál- minek tanulni, ne kólázzál/annyit ihatsz, ami belédfér, anyád h*lye :)

A sok szünet megoldása necces- de egy normál családban is az. Én már általában áprilisban hűtőre ragasztott excel táblákkal létezek, de abszolút igaz, hogy ahogy nőnek, könnyebb lesz.

Szerintem jó az, ha néha egyfajta “áldozatot” hozunk akkor, ha nincs elérhető családtag, aki vigyázásban besegítene. Nekem pl nagyon bejött az, hogy kis ovis/iskolai barátokkal és azok szüleivel jóban lenni és én bevállalom a kölyköket halloween bulira, a mostmár barátnőm másik szülőnél meg ott aludhat az enyém, amikor nekem idióta csapatépítőm van estébe nyúlóan. Ezek kölcsönös dolgok, ezért nekem tök jó, hogy adok-kapok, az egyke gyerekemnek meg kortársak, barátok.

Ja és nekem ami még így visszatekintve is nagy szerencsém talán: az a következetesség, amiben igyekeztem jól helyt állni. Életképes gyereket nevelek, aki most volt negyedikes. Önállóan közlekedik bkk-val a fővárosban a szokott útvonalain (suli, edzés), van bankkártyája, elment már a közeli aldiba is, egyedül tudom hagyni jópár órára és megbízható.

(Tud egy melegszendvicset készíteni, egy virslit sütni légkeverésesben, egy kakaót melegíteni mikróban stb).

Nem szolgálom ki agyonra és bevonom a házimunkába (porszívózás, szemét kivitel, viráglocsolás, saját szobája teljes rendben tartása stb.)

Szeretem őt és mindenkinek ilyen gyereket kívánok, de nem felejtem el, hogy nő, ember, szakember is vagyok- nem b*zulok bele a gyerek hátsójába és nem döngetem a mellem, hogy egyedülálló anya vagyok. :)

Utolsó (hosszú) vagyok.

A társkeresés valóban nehezített terep, de azt hiszem, ebbe már a korosztály is belejátszik.

Én nem vagyok ezen összezuhanva annyira- bár igen, jó lenne valaki.

Sajnos vagy nem- a 40 felettiek vagy házasok (nyilván tabu) vagy elvàltak, mint én vagy a tipikus magányos farkasok/csajozósok mindhalálig, akikkel ugye nincs értelmes metszet :)

Az a “baj”, hogy méltó, értelmes párkapcsolatot ebben a korosztályban eleve nehezebb találni, mint anno huszonévesen. Nem éltem meg direkt hátránynak a gyerekem létét ebben, hiszen a hozzám illő korú mondjuk 40-50 éveseknek is jellemzően van.

Velem sokan szoktak viszonylag ismerkedni (nincs rám matricázva az, hogy anya is vagyok, mert mellette csinos, igényes nő is).

Szerencsére nem éltem még meg pl durva lepattintást, ha valaki próbálkozott és kiderült, hogy van egy kisfiam... akinek ez gond, az talán eleve kerüli a korosztályom és bunkókkal meg egyébként sem :)

Csak itt a GYK-n vannak olyan gyalázatos véleménycunamik, hogy “leszült nő”, meg “lefőtt a kávé” meg “telesz*rt búvárruha” meg “momzilla”- ilyen egyedeket élőben is heti szinten, elegánsan hajtok el az utcán, ez a “szia cica, van gazdád” színvonal valami frusztrált, tanulatlantól. Úgy kell felfogni, hogy savanyú neki a szőlő, még egy ilyen “leszültnek” sem kell :D

Ami nagyobb gond, az egyébként nekem az, hogy sok értelmes, udvarias, jóképű elvàlt férfi van- de csak töredékük vált olyan normálisan, mint én. Nekem azonnal skip, ha 3 éve pereskedik, ocsmányul beszél a volt házastársáról, ez a huzavonás váltva neveléssel cirkuszoló öntudatos apa ovis korú kislánnyal, aki szájon csókolgat... nálam már ez is lassan egy önálló kaszt :)

Nehéz olyat találni, aki nincs idegileg és/vagy anyagilag is rottyon a válás után.

Pedig nem kell nekem az ég adta világon semmi olyan ebben sem, aminek én ne felelnék meg.

Segítségem praktikusan nincs, de szerencsére anyagi problémáink egyáltalán nincsenek, így fizetett segítséget igénybe tudok venni, táborokat ki tudok fizetni és nagyon rugalmasan tudok itthonról dolgozni, így a gyerekfelügyelet optimalizálható.

Az elején érzelmileg nagyon nehéz volt, mert fel kellett dolgoznunk a férjem halálát. Aztán persze javult, de nehéz, hogy egyedül kell meghoznom a döntéseket és rajtam van minden felelősség. És persze bármikor beüthet valami. A mindennapi életben persze ez nem akkor a gond, de mikor néhány hónapja egy műtétemet el kellett halasztanom, mert nem tudtam megoldani a lányom felügyeletét, akkor azért ráébredtem, hogy objektíven talán keményebb ez, mint amilyennek én megélem.

Ugyanakkor rossz kompromisszumot semmiképpen nem kötnék, és inkább maradok egyedül, mint olyanoknak tegyem ki magam, mint akikről a 8. válaszoló ír.