Hogy lehet ezt a helyzetet elviselhetőbbé tenni?

Ebből nagy valószínűséggel válás lesz! Ne legyen igazam!

A kérdés az, hogy miért alakult ez ki? Van valakije? Megcsal?

Miért és főleg mennyi ideig kell ezt az állóháborút viselni?

Nagyon nem mindegy.

Gondolom a válási kereset sincs beadva, valakinek meg nincs hová menni... szomorú és szánalmas.

A tévében tényleg van ilyen, hogy emberek nem lesznek tiszta h*lyék meg idegbetegek, ha nem szólnak egymáshoz, de legalább össze is vannak zárva és gyereket is kéne nevelni értelmesen... nos az életben ez nem működik.

Tessék leülni most azonnal, mi hogy lesz, ki hová megy és nem húzni a kelleténél tovább.

Szülő vagyok én is: ha neked látható gond és stressz ez a helyzet a gyereknek szerinted, aki nektek kiszolgáltatott, tehetetlen?

Naugye. Nem ujjal mutogatni meg debezzegezni a másikra, hanem lezárni, megállapodni, folytatni nélküle. Egy napig se ebben a feszkóban létezni.

Szegény kicsi.

Csak reméljük, hogy ha a választás nem sikerült férfifronton (van ilyen), akkor legalább a pénzügyi kultúrád nem a béka feneke alatt van... vagyis nem vagy te sem kiszolgáltatva gyesecskével más házában, hanem karakán, tudatos nőként van hová menned, van miből élni és van annyi, amiből jut pont annyi gyereknek, mint amit felelősen bevállaltál.

Hát 5. válaszoló... az bizony a szülő felelőtlensége és szégyene, ha egy válás után hajléktalan lesz gyerekkel.

Tudom, manapság a csokok és babavárók végtelen tengerében csak egy nagy boomer vagyok a hozzáállásommal- de muszáj felelőtlenül szülni?

Muszáj taccsra vágni magunkat egy válással? Muszáj a semmire gyereket vállalni?

Mert ha valakinek van egy közepes munkája, az már nem megy semmilyen híd alá... nem kell csúsztatni.

Persze, minimálbér közeli, hitelekkel agyonvert életből nehéz lehet feltápászkodni, de nen lehetetlen és nem egyenlő a hajléktalansággal.

Borzalmas, hogy valakinek felelős szülőként nincs annyija, hogy tovább tudjon állni, ha az élet úgy hozza... akkor minek kell feltétlenül, eszetlenül, tervezetlenül családot alapítani?

Ha egy ember egyedül van, mint a kisujjam, az is egy félelmetes stressz, hogy nincs semmi tartalék, nincs mihez nyúlni... de gyerekkel mindebben hogy lehet nyugodtan aludni és létezni (meg hiteleket felkapkodni erőn felük, gyerekeket bevállalni erőn felül) azt sajnos nem tudom megérteni...

De ez kitérő volt. Őszintén kívánom és remélem, a kérdező nem ilyen helyzetben van és van hová lépni.

Így arra bíztatnám, HA döntött, akkor lépjen határozottan, a stressz senkinek sem jó.

#8 Én az anyukára értettem az #5 hozzászólásban és nem az apára.

Ha az apa nem foglalkozik vele és ilyen a hozzáállása, akkor szerencsétlen anya mit csináljon? Nézze, hogy az apáról lepörög minden. Ha a szép szó nem segített, akkor mit csináljon?

Említett hozzászólásomban erre is céloztam.