Elváljak vagy ne?

Értem. Rohadt régen próbálkozom, ziccer helyzetekben is voltam, mégsem tudtam meglépni. Ma már annyival rosszabb, hogy a felénél feladom. Sajnos ez nem olyan, hogy nem szeretem a kakaót, de megiszom! Olyan érzés ez hogy éreztessem, hogy szépen vagy otthon, és megszólal a tűzriasztó. Fogod magad és menekülsz, nem akarsz bent égni.

Van akinek a szex pofon egyszerű, sosem érte negatív élmény, elhiszi magáról hogy egy isten. Nekik milyen problémájuk lehet?

Arról meg már írtatok, hogy a kisugárzásom nulla. Ez már csak a hab a tortán.

Álljak bele de hogyan? Félidőben már az életkedvem is elmegy! 😂

Ez a 22-es csapdája! Eddig mindenki megjegyezte hogy csak vagyok póker arccal. Onnantól nincs visszaút!

Baromi hüly3n hangzik, de max egy full aktív vadállat nő hozhatná vissza belém az életet. Ezzel az a baj, hogy az intellektuális nőkben nem igen van ilyen. Ha barátkozásról van szó, akkor megette a fene az egészet.

85. Nem értem mit nem értesz! Kedvem mindig lenne, volt, lesz. Félidőben megy el az egésztől a már részletezett dolgok miatt. Megcsalás alatt mit értünk? Ha a gondolatot, akkor már megcsaltam olyan 1200X. Vágyom az érzésre mindennel együtt, de nem megy. Akarom, de van mindig egy blokk... vagy kettő...három.

Lelkiismeret furdalásom nincs, nem is volt, ugyanis el vagyok utasítva otthon. Meg hát még meg is lettem biztatva burkoltan. Az egész egy nagy katyvasz! Én kitartó vagyok és hűséges, így meg meg kell hasonulnom önmagammal. Lehet hogy ez is blokkot okoz. Nagyon bonyolult ember vagyok.

Nem trollkodok, csak az én világom ilyen. Mindennek 5 dimenziója van. Tök jó lenne igenek és nemek, van-nincs, 0-1 bináris rendszerben élni. Mindent túlértékelek, majd azt látom hogy a többség csak felszínes helló szia, na csaó között él. Egy fránya művészlélek vagyok, aki a saját életét is megkeseríti. Az a fajta vagyok, akinek szüksége van néha egy kis figyelemre, kedves szavakra. Ezeket én már vagy 20 éve nem kapom meg. Nincsenek csodák, ezek után mit várjak egy nőtől? Tiszta para hogy majd ő is beéget, kiröhög, elküld a francba. Bármiért. Teljes alárendelt szerepet érzek mindig, mindenben azt érzem, hogy a nő dönt. Mindenben. Ő osztályoz, ő értékel. Ha kedve van lesz valami, ha nem hát nem.

Ugyanígy minősítheti a komplett külsőmet, az orromtól kezdve a kisújjamig, a talpamon át a fejbúbomig mindent. Nálam ez olyan mint egy államvizsga. Ő értékel. Még akkor is stresszes, ha egy full átlag a nő. Teljesen kiszolgáltatottnak és alárendeltnek érzem magam. Oké ott van, naaa? Elfogadsz, vagy húzzak a fenébe? Ha az első kör okés, utána jön a fő probléma. Mi lesz ha ágyba kell bújni? Az ocsmány testemtől nem hányja el magát? Konkrétan már a gondolattól fel sem állna. Ha mégis? Biztos 25 centis ütvefúrókhoz van szokva. Mit lehet vele kezdeni? Mit enged? Mi van akkor ha valami fap*na? Mi lesz az orgazmussal? Hogy okozzak neki azt? Egyáltalán képes rá, vagy csak szenvedek a semmiért? Persze ez csak elméleti kérdés, idáig el se jutnánk, mert felvenném a nyúlcipőt, mintsem egy világi nagyot égjek, és elsűllyedjek szégyenemben. A 2018-as szerelmes nőnél vettem a bátorságot és megmondtam neki, hogy leutazok hozzá pár napra, 3 hónap után, a személyes találkozó után. Természetesen ő is elutasított. Na ennél a pontál meg is szakítottam vele a kapcsolatot, a világból kilőttem volna maga valami távoli Galaxisba. Majd még ő volt lehidalva, amikor már érezte hogy vége az egésznek. A találkozó után bevallotta hogy kellemesen csalódott bennem, küldte a szivecskéket. Ennek már 3 éve volt, de súlyos csapást mért a maradék önbizalmamra. Azóta tényleg betegesen félek a kudarctól! Ha már egy ilyen nő is elutasít, akkor miben vagy kiben bízzak? A feleségemet egyáltalán nem érdekli a külsőm, ő nem jó indikátor. Se a külsőm, se a stílusom, semmi.

Azt is értem én, hogy hajrá, önmagad tudod kirángatni a sz*rból. Ez így is volt mindig, ahol én irányítottam. Ez viszont két emberes dolog, ahol önmagamat egy parányi porszemnek tartom egy nővel szemben. Mitől legyen önbizalmam? Nincs tapasztalatom hogy jó lennék bármiben is, sőt, inkább az hogy botrányosan gyenge vagyok. Mit tudnék kezdeni egy nővel az ágyban? Én ahhoz vagyok szokva, hogy egy darab fával kínlódok. Se érzelem, se reakciók, semmi. Tutira egy nagy kalap sz*r vagok az ágyba, hiszen rutinom sincs. Ez meg csak szorzó tényező, a beégés faktor kimaxolja.

Szó szerint olyan kellene nekem, mint a 18 éveseknek a filmekben. Rám szabadítanak egy dominát, aki legyalul az ágyban. Nincs kérdés, nincs h*lye gondolat, az van mit ő akar. Ha egy nő rám vár hogy irányítsak a szexben, akkor már kereshet mást. Eleve mi az az orális szex? Passz! Nem égő? De! Volt alkalman egyszer is kipróbálni, gyakorolni? Nem.

Bőven van gondom hidd el!

Még mindig trollkodom? Én is azt gondolnám hogy ilyen nincs, nem létezik, max a 16 éves korosztály környékén.

Látod én legalább bevállalom. Az életem ezen része minősíthetetlenül gyenge. Ha legalább alap szinten állnék, akkor lépnék. Indulj egy F1-es versenyen úgy, hogy autót még csak képen láttál... na nálam ez van! Egy negyvenes nőnek meg már olyan igényei lehetnek az ágyban, hogy csak pislognék hogy mi van?! Azt hogyan? Érted már?

Ezen már én is csak röhögni tudok kínomban! :D

88. Jaaaaa! Hát ezt én is elmondhatnám, hogy a kérdezők 95%-át ignoráljuk, mert csak figyelmet szeretnének. Viszont ha te mondod Fraeulein Lagerführer, akkor tutira igazad van!

Még a sorszámod is utal rád! "88"