Van itt olyan, aki gyávaságból nem válik?

Gyáva és gerinctelen ember vagyok. Röviden a sztorim, adott egy férj aki évek óta tojt rám, anyagilag megkaptam mindent,a közös gyermekünk is, kivéve őt... belefáradtam. Elengedtem a boldogságot. Úgy gondoltam majd vhogy lesz, lényeg h a gyereknek mindene meglegyen. Nekem a covid miatt bizonytalan a munkám, közös hitel, hitelek, tizenéve együtt, mondom mindegy, eddig kibírtam, kibírom a gyerek miatt. Egyébként normálisnak momdható a kapcsolat, szex is van, szóval elvoltam. De mivel belefáradtam, kissé elveszett az érdeklődés, beletörődtem h ennyit kapok itthon, ennyi van stb. Aztán beütött a villám, jött egy férfi az életembe, elejétől közös vonzalom, olyan mélységekig mozgat meg h nem is tudtam h ilyen van... semmi nem volt köztünk úgy értve, se csók semmi. Sőt, ő is kapcsolatban él, ráadásul évekkel fiatalabb nálam... kiderült. Most a férjem ígéri h mintaférj lesz, szeret engem azt mondja, eleinte úgy gondoltam igen működhet, de itt van a másik... beledöglenék ha vmiért nem lenne. A férjem őszinte, látom rajta, ismerem. Én meg más férfira is vágyom. Szeretem őt, de lehet már szerelmes nem vagyok, de nem tudnám boldogtalannak látni és ha mi szétmennénk ő tönkremenne, a gyerekünk is, mert nagyon érzékeny lelkű, és igazából nekem mindent újra kellene kezdenem. De ami a legtöbbet nyom a latba a gyerekem. Nem dönthetek szabadon, nem is tudnék. Tudom h neki így biztonságot ad, akinek elváltak a szülei az tudja h onanntól borult meg az élete, én ezt nem akarom, önzőségből mert a saját boldogságom fontosabb. Ha nem lenne a gyerek meglépném, de így.... sose lenne nyugalmam. És itt jön az h egy szemét ge,ci vagyok, mert nem bírom elengedni a szerelmet. Engem évek óta nem szerettek, most meg amikor szeretne a férjem már nem rá vágyom... tudom undorító. Elítélem magam. Szenvedek miatta, de nincs jó döntés. Nincs. Ebben a verzióban egy kicsit én is boldog lehetek. Igazából csak leírtam, nem érdekel ki mit gondol. Nem minden fekete v fehér...

12es tökre megértelek, erre mondom én hogy a felnőtt élet szívás. Ha boldog akarsz lenni tönkreteszed a gyermekedet, ha maradsz egy lapos vagy kritizaloló (en 11 es) kapcsolatban akkor meg a minta szar amit átadok és valószínűleg az ő kapcsolatai is szarok lesznek. De nekem elváltak a szüleim, anyám is is veszekedett velem eleget csak mellette még ki is borult hogy egyedül van. Félek rám is ez várna, akkor inkább lássam hogy a gyermekünk boldog, hisz rajong az apjáért. Az hogy én hogy érzem magam így már mellékes.

És én keresek jobban, illetve a kiadasok is úgy oszlanak meg, hogy az ételt pl csak én veszem, a többi feleződik, csak nincs lakásom ahová vele tudnék menni