Megbántátok, hogy elváltatok, mikor kiderült, hogy a társatoknak viszonya van? Próbáltátok helyreállítani a házasságot?

Kedves Kérdező!

Annyi bizonyos, hogy nem én vagyok a "világ esze", de ennyi érzéketlen, üresfejű, "emancipát" nehezen tudtam elképzelni, mint akik neked osztják az észt. Különösen visszataszítónak találtam az "egy beteg ember, aki nem bír tovább lépni" megjegyzést. Szerintem mindannyiunk életében van egy (vagy több) beteljesült (vagy be nem teljesült) "szerelem, mely nem gyógyítható"! És ez így van jól, ettől vagyunk emberek, érző, féltő (sőt irigyen féltékenykedő) lények. Kétségtelen, hogy nem mindenki képes a szerelemre, nem is tudja, hogy mi az. Gyakran összetévesztik a harmóniával, foglalkozással, anyagiakkal, külső megjelenéssel, kebel, popsi, farok, stb mérettel...

Első házasságomat "betű szerint" parancsra kellett felbontanom. A parancsnok ezredes felszólította a növendéket, hogy kéthónap alatt "rendezze el a családiéletét". Így kénytelen voltam beadni a válókeresetet, persze utána még elmentünk párszor együtt nyaralni meg minden..., de már régen nem volt az az egykori diákszerelem, ami tizenhatéves koromban kezdődött.

Ezt követően, mint csupa izom, és (állítólag) Alain Delon-ra hasonlító pilóta belevetettem magam a "trófeagyűjtésbe". Ezen a téren igen szép sikereket értem el, mert ugye orvos, ügyvéd, mérnök minden bokorban van, na de egy pilóta, hát az mégis csak más... (pedig nem). Ez a korszakom második házasságom kezdetéig tartott, és ma is tart.

Az alábbiakért talán jelképesen megköveznek eme oldalakon, de hátam mögött egy hosszú élet tapasztalatával csak annyit tudok mondani neked, hogy mindenki csal, és mindenkit csalnak. Többezer férfiismerősöm között nem ismerek olyat, aki ne ilyen lenne... Huszonöt- és negyvenötéves korom között nem találkoztam olyan lánnyal, asszonnyal, boldog családanyával, aki több-kevesebb ostrom után ne adta volna be a derekát.

Azt mondják, hogy Isten nem kőművesmester, hogy hetente elszámoljon, de nem marad adós soha. Hát én is megfizettem ifjúkori szertelenségeimért, mégpedig a pontos kamatokkal együtt..., de ez már egy másik történet...