Van itt olyan, aki azért nem válik, mert túl sok mindent vesztene?

Mondjuk egy falusi ház ér 4 milliót annak a feléből semmire sem menni. Hiába szép dolog a szabadság de az utcán aludni és éhezni nem buli.

A házasság két dolog miatt érdekes: a gyereknek nevet ad, a vagyonnak meg tulajdonost. Ha a felek a vagyon miatt nem válnak, az teljesen értelmezhető.

Igen. Pedig enyém a ház. De nincs szívem albérletbe lökni a gyerekem apját. A fenntartása is gondot okozna, de azt azért meg tudnám oldani, akár albérlővel is. Akárhányszor került eddig szóba, hogy olyan szívesen elköltöznék egy kisebbe, máshova, valahogy a gyerek mindig megérezte, hogy az apja nélkül és sírva fakadt. Úgyhogy alszunk tovább külön szobában.

Ismerek ilyet. Bár ott már idősebb a pár, szóval húszonévesekről van szó. Régebben a gyerekek miatt nem váltak, meg amúgy sem tudtak volna osztozkodni. Közösen építették fel a házat, közös az a kevéske megtakarításuk is, ami van. Egy faluban laknak, tisztességesen felnevelték a gyerekeket, de őszintén ki tegye ki a másikat a házból, amikr mindketten ugyanannyit tettek bele? Dolgoztak mint az őrült anno, hogy meglegyen, semmi szülői segítségük nem volt. Most élnek egymás mellett. Igzaából nincsenek rosszban, sőt mióta nyugdíjasok, javult is a kapcsolatuk. De mivel már mindketten idősek, ez már úgymond funkcionális együttélés, hogy segítsék egymást.