A gyerekek hogy viselik a válást?

Attól függ. A mién jól viselte, de azért mert helyzete semmit sem változott, apa már rég elköltözött otthonról, ugyanannyit látta válás előtt mint után.

Ahol amúgy rossz a házasság és sok a balhé, jobban viselik, ha a szülők elválnak mint ott, ahol látszólag jól működött a dolog, aztán kibukik, hogy az egyiknek szeretője van és derült égből villámcsapásként éri őket.

Egész jól, nem kerül nekik semmi pénzbe.

Lesz 2 karácsonyuk, 2 szülinap 2 névnap-

A gyerekek jól viselik a válást, ha látják, hogy pokol az életük az egymással civakodó szüleik mellett.

A filmeken van az az ábrázolás, hogy a gyerek lelki beteg lesz a válástól, ami egy hazugság. Én visszagondolva kifejezetten örülök, hogy a szüleim elváltak, mert én szívtam volna meg mellettük. Így legalább viszonylag békességben nőttem fel.

Tökéletesen, ahogy a 2-es (lepontozott) válaszoló is írta.

Egészen addig a pontig, amíg a társadalom, akár a hülye filmek által, akár a sajnálkozó tekintetekkel érzelmi nyomást nem gyakorol rájuk, hogy velük valami nagyon rossz dolog történt és most rosszul kellene érezniük magukat. Onnantól érzelmileg a válás szó negatív töltetű lesz a számukra és személyiség érzékenységétől függően akár komoly trauma is lehet.

Ugyanahhoz tudom hasonlítani, mint a rovarok, csúszómászók, stb. A kisbaba megfogja őket és meg is kóstolja, ha nem figyelmezteted. Később megtanulja tapasztalati úton, hogy a darázs csípős, a cserebogár nem bánt, stb. De ha olyan felnőttek mellett nő fel, hogy "Fúj, undorító, dobd el!" akkor előbb-utóbb ezt szokja meg, majd a társai szintén undorodnak tőle és ő sem akar kilógni a sorból, aztán annyira elidegenedik a természettől, hogy a végén már pánikrohamot kap ha berepül valami éjjeli lepke az ablakon.

De alapvetően ez ugyanolyan TANULT dolog, mint az, hogy a válás rossz és rosszul kell magát éreznie miatta.

És gyakran a szülők is ráerősítenek azzal, hogy egymás ellen próbálják uszítani a gyereket, illetve sokszor még ha anyagilag nem is viseli meg a családot a válás (a gyerekek amúgy ha nincsenek elkényeztetve, akkor elképesztően rugalmasan képesek viselni akár a nomád körülményeket is, sokszor jobban, mint az elkényelmesedett felnőttek), akkor is hajlamosak úgy beállítani, hogy most apu miatt nincs pénz, mert elhagyott és nem fizet gyerektartást sem vagy anyu lelépett másik pasival és emiatt kell a nagyon gonosz szomszéd néninél lenned késő estig, amíg apu dolgozik.

Hát szerintem nagyon szomorú, ha valahol azért szomorú a gyerek a szülei válása miatt, mert ezt "tanulta", nem azért, mert volt egy boldog(nak tűnő) kis családjuk, ami most megszűnik.

Én 15 éves voltam és rosszul viseltem, mert tényleg nagyon szupernek tűnt a házasságuk. Minden nap puszit adtak egymásnak, úgy néztek egymásra, mint a friss szerelmesek. Aztán hirtelen jött minden, apámnak kiderült hogy szeretője van, nem is az első, hanem a tizenvalahanyadik az évek alatt. Itthon sem nagyon vitatkoztak, miután anya megtudta sem balhézott előttem, úgyhogy akkor derült ki az egész, mikor faterom elköltözött. Előtte azért megzsarolt, mert akkoriban volt az első tiniszerelmem és mondta, hogy ha szakítok, akkor ő is szakít a szeretőjével.

Azóta eltelt 10 év és sokkkkal jobb körülmények között nőttem fel így. És nem a 2 karácsony miatt.

Barátnőm szülei most válnak, 25 éves a lány és ugyanúgy megviseli, pedig a szülei évek óta csak lakótársak.

Amikor a szüleim váltak, az előtte való időszak viselt meg. Az, amíg el nem rendeződtek a dolgok. Előtte éveken keresztül veszekedtek, és akkor nagyon kivoltam. Amikor kipattant a válás, akkor háborús körülmények uralkodtak a lakásban, demarkációs vonalakkal. Az is kikészített. Amikor már elváltak, onnantól sínen volt a dolog, volt idő megnyugodni, rendberaknia magát az embernek és végre békében élni.

Csak azt nem szabad hagyni, hogy az egyik szülő a másik szülő ellen fordítsa a gyerekeket.