Szinte mindenki elvalik, de miert?

Nagyon is igaza van Csernusnak abban, hogy az emberek nem ismerik meg egymást a házasság előtt. Amit én látok, hogy az emberek vagy azért házasodnak, mert jön a baba, vagy mert az első évben rózsaszín felhőket látnak a szerelemtől, és nem hiszik el, hogy ennek egyszer vége lesz, vagy esetleg mert mindenki megházasodik körülöttük.

Egyszerűen nincsenek tudatában annak, hogy ha csupán azért házasodnak össze valakivel, mert jó vele a szex, szép/jóképű, biztos egzisztenciája van, akkor ennek előbb-utóbb válás lesz a vége. Miért? Mert az emberek megöregszenek, megcsúnyulnak, megunják a szexet a másikkal, és ha nincs közös téma, közös érdeklődési kör, nem tudnak beszélgetni, akkor nagyon hamar elhidegülnek egymástól. Azt kellene tudatosítani az emberekben, hogy a társunkat egy életre választjuk, és nem csak azt kellene figyelembe venni, hogy most jó, hanem előre kellene tervezni évekkel, vajon akkor is jó lesz-e. Pl. egy pasi akkor is szeretni fogja-e a feleségét, mikor kisbabájuk lesz, és a nejének kevesebb ideje jut majd rá (tapasztalatom szerint ezt előre a legritkább esetben szokták mérlegelni), ha esetleg valamelyikük elveszíti a munkáját, és kevesebb pénzből is képesnek kell lenniük megélni...

Szóval soktényezős a dolog. Manapság az emberek - ahogy fentebb is írta valaki - úgy vannak vele, hogy ha valami nem klappol, majd legfeljebb elválok. Ahogy a lyukas zoknit is egyszerűbb kidobni, és újat venni helyette, mint megstoppolni, úgy az emberek a partnereiket is cserélgetik. Ilyen a mai világ, sajnos. Értékvesztett...

Édesanyám mindig azt mondja erre, hogy MINDEN NAP el lehetne válni. (és milyen igaza van!)

Most olvastam ki Dr. Csernus a Nő c. könyvét. Mindenkinek ajánlom! Igencsak témába vág!!!

Hajni

"Nekem az a furcsa a Csernussal kapcsolatban, hogy mar ketszer elvalt. O miert nem tudta megmenteni a kapcsolatait?"

Ahhoz, hogy az ember rájöjjön dolgokra, hibák sorozatán keresztül vezet az út. Mert az ember már csak olyan, hogy nem hallgat a jó tanácsokra, és csakazértis elköveti a hibákat azért, hogy aztán később a saját bőrén tapasztalja meg a rossz döntés következményeit. Kedves Kérdező, szerintem te is követtél már el hibákat úgy, hogy mások már előre megmondták, mi lesz a vége. Nem igaz?

Ugyanígy, mivel Csernus is csak ember, ő is nyilván a saját (vagy mások) életének a hibáiból szűri le azokat a konzekvenciákat, amiket aztán leír a könyveiben.

Nem annyira vitatva, amit az előzőek mondtak, azért felvetnék egy másik szempontot. Ma az emberek sokkal tovább élnek, ezért potenciálisan több az együtt töltött házasévek száma. A közhiedelemmel ellentétben nem is házasodnak később (ez most épp változik, de a 90-es évek elejéig 20-22 éves korban házasodtak, míg 100 évvel ezelőtt a férfiak 30-35, a nők 25 év körül, ami azt jelentette, hogy a férfiak 55-60 éves élete miatt kb. 20 házas év nézett ki nekik. Ma ez elvileg 40-50). Másrészt a társadalom lazábban ítéli meg a válást, ezért könnyebb válni, mint régen. A válás gyakoribbá válása tehát nemcsak annak a jele, hogy valamit ma rosszul csinálnának a házasok, amit régen jól csináltak. Sőt, egyáltalán nem biztos, hogy bármit rosszabbul tesznek.

Lehet, hogy régen a gazdasági kényszerek, a lakáshiány, a társadalmi rosszallás stb. tartották egyben a házaspárokat. Az jó vagy rossz volt? Ízlés dolga.

Én nem azon csodálkozom, hogy a házasságok fele válással végződik, hanem azon, hogy a felük végül is kitart. Szerintem roppant érdekes, hogy az esetek felében tartós tud lenni egy ilyen bonyolult elrendezés, két különböző ember ilyen szoros együttélése.

Valóban nem ismerjük egymást eléggé, de az a vicc, hogy ennek ellenére minden 2. házasság működik. Miért? Jó kérdés.

Az h két ember megmentse a házasságát ,kapcsolatát 2 ember kell.

Ha csak az egyik akarja ,akkor ha belegebed sem sikerül.

Az ember változik,felismeri a hibáit és ha változtatni akar

és a másik nem akkor miért maradna abban a helyzetben?

Élje le inkább úgy az életét h"hátha megváltozik a párom".

Sokan így élik,vagyis vegetálnak. Az nem élet.