Hogyan lehet (ne) ezt rendbehozni? Erdemes-e? Vagy egyaltalan lehet-e? (bovebben lent)

Most mar lassan majdnem minden naposak a vitak. En egy beketuro ember vagyok, de a turelmem vegesek. A vitak erdete az en csaladom. egyszeruen a ferjem nem akarja elfogadni a csaladom (anyam, testverem) de az meg hagyjan h nem fogadja el, de erezhetoen bunko veluk. anyam sokat segit nekem mert van egy egy eves kislanyunk es nekem vissza kellett mennem dolgozni mert itt semmi gyes, gyed nincs (kulfoldon lakom), es mivel en joval tobbet kapok mint a ferjem plusz ceges kocsi, laptop, telo, igy a hitel mellett barmennyire is a szivem szakad meg es megvisel lelkileg visszamentem dolgozni, igy anyu vigyaz a kislanyra. anyu besegit a haztartasba is h mikor hazajovok akkor a kislanyommal jatszak. az nem eleg h a ferjem semmit sem segit itthon a haz korul, de sokszor anyuval is bunko mert a testveremmel szoba mer allni. azt tudni kell h a haz amiben lakunk az az enyem hazassag sot ismerkedesunk elott vettem, felujitottam. es meg akarna szabni h a tesom nem johet at, meg ne telefonaljon, de ugyanakkor a hulye IQ bajnok haverjai ide telefonalhatnak. igaz nem teszik gyakran de sokszor mar a furdeteskor telefonalnak. Ok tesom tobbszor telozik meg atjon de nem reg jott ki es szegeny olyan elesett es elkeseredett es probalok neki segiteni. egyszeruen nem akarja elfogadni es megerteni az erveimet. ok igaz tesom vagy egy hettel a szulinapom utan koszotott fel szoban de en nem tartom ezt olyan fontosnak vagy nagy bunnek. ismerem tesom, tudom milyen, tud bunko is lenni, de azert vagyunk csalad h segitunk a masiknak. nos a ferjem katolikusnak vallja magat en azt mondom h egy igazi vallasos ember nem igy viselkedik. egyszeruen azt nem kerdezi meg h es talan en h erzek h megyek dolgozni reggel es a kislanyomat alig latom h h visel meg lelkileg meg egyebek. nem erdekli mert jol hozok haza es h ennek igy kell lenni.

en legszivesebben vallnek es eddig imadtam itt elni, de mara mar teljesen megutaltam es menekulnek haza Mo-ra. ugy erzem a kapcsolaban en nem vagyok lenyeg, a lenyeg itt h az akarata a ferjemnek nem teljesul, es ezert o a lelki szegeny aki tamadva van itten. persze engem nem kell felteni mindig fuggetlen voltam es az akaratomnak es a velemenyemnek hangot adok tehat nem vagyok az a behodolo tipus. sokszor kifgoasolja nem toltunk eleg idot egyutt munka utan, de mikor mar a pici alszik olyan musrokat nez ami engem nem erdekel meg akkor is ha nagyon nepszeru a vilagon engem az a marha sorozat nem erdekel. sosem panaszkodtam de mindig elkezdtem mast csinalni. de sosincs az h azt nezzuk ami netan engem erdekel. akkor jutoka tv-hez ha mar alszik, vagy ha eppen kiment meccsre. es kezd elegem lenni de nagyon.

annyi penzem van ha eladom a hazat visszajon annyi toke amibol siman Mo-n veszek egy hazat tehermentesre, akkor nincs hitel, vmit bizti h talalok majd. szerintetek valjak es menjek haza? persze a kislanyomat nem hagynam ra hoznam magammal, tudom h ez jogi vita lenne es a lathatas nehezkes, de ugysem tudna utana nezni es vezetni egy haztartast mert erre keptelen, eleg trehany, fozni sem tud, vasalni sem tud? ti mit tennetek a helyemben? menekulnek de nagyon, en megprobaltam normalizalni a dolgokat de mindig vitaba megy az egesz es ebbol elegem van. nekem munka utan nem hianyzik a vita, hianyzik a szeretet a biztatas, ugy erzem magam mint egy taposomalom es nem vagyok boldog. en nem tudom h ezt a helyzetet rendbe lehetne hozni. bocsi h hosszu lett.