Ez hogyan működik a valóságban? Van itt olyan vagy ismertek olyat, aki megtette ezt a lépést?

A szakítás nehéz. Arra fel készülni minden féle szempontból...de ahogy okosan és tudatosan fel lehet építeni egy kapcsolatot, úgy elválni/ szakítani is lehet hasonlóan.

Ehhez persze tapasztalat, empátia, intelligencia is kell..

Nekem inkább az a durva, hogy hányan nem. Rengetegen nem lépnek ki, az általad említett kifogásokra hivatkozva. Ha azt nézzük, mennyi gyáva ember tapicskol a fosban és hozzá vesszük, hogy még így is minden 2.házasság válással végződik, bennem felmerül a kérdés létezik-e egyáltalán normális kapcsolat?🤔

Én egyértelműen a válás mellett vagyok. Lehet, hogy nem könnyű, de az legalább egy átmeneti krízis, nem az egész életem megy rá. Aki 20+évekre vesz fel közös hitelt, az már akkor döntött. Ha nem a marsról jött, tudnia kell, hogy senki nem úgy házasodik, hogy majd "pont ő" fog válni, aztán 50% mégis téved 🤷 A közös házról és gyerekről is lehet kulturáltan dönteni. Akivel nem, ahhoz eleve hozzá se kellett volna menni. Nekem ezek kifogások. Mindenből ki lehet lépni, ha valaki akar. Akinek fontosabb a vagyon, mint a párkapcsolata minősége, az tőlem maradjon. Ő dolga. De ne sírjon, hogy nem tud kilépni. Nem akar.

Egy szakítás soha nem egyszerű. Gyanítom, hogy akik ilyen érvekkel dobálóznak, nagy hányadának normális kapcsolata sem volt. Meg amit a többiek is írnak, kinek hol a határ?!

Egyébként én is sokat agyalok azon, hogy ilyen felfogással, ahogy írnak itt sokan, akkor mégis hogy lehet leélni egymás mellett 30-40 évet?! Hisz olyan csak a mesében van, hogy 40 évig minden f@sza.. sosincs veszekedés, örökké ég a szerelem. Csak lehet hogy sok esetben nem is derülnek ki azok a dolgok. Pl. Megcsalás.

Hisz ha mindenki az első adódó problémánál szakít, akkor nem lenne házas senki sem.

Fiatal koromba nem hittem volna hogy ilyen nehéz a párkapcsolat 😏🙂

Ja, igen. Persze, ismerek elvált embereket. Mind boldogabb, mint amíg a sz.r kapcsolatában sínylődött. Meg persze olyanokat is ismerek, akik évek óta nekem nyöszörögnek, milyen szörnyű otthon, de a világért se lépnének. Szerintem őket az élteti, hogy szenvedhetnek.

#12

12-es, az a baj, hogy a vagyon ebben az országban annyit tesz, hogy:

1. Ki tudom fizetni a rezsit.

2. Van autó, tehát el tudom vinni orvoshoz a gyerekemet, ha beteg, akkor is, ha lázas és nem kell tömegközlekednem vele, sőt, ha a kutyám/macskám beteg, őt is el tudom vinni és nem csak a közeli lepukkant rendelőbe, hanem komoly felszereltségű helyekre is. Van olyan fertőzés, pl. kullancs, aminél nem mindegy, hogy már aznap van eredménye a tesztnek vagy napokat kell várni rá, stb.

3. Hogy van autó, az olyan luxus dolgok miatt is fontos, minthogy nincs egy normális bolt sem a városunkban, csak a városhatárokon a TESCO, Auchan...

Ezekről tényleg nem merek lemondani. Nem luxusból. Éltem autó nélkül eleget. Csak a nyomor jut róla eszembe, amikor lázas betegen utaztam az ügyeletes gyógyszertárba busszal magamnak lázcsillapítóért és bőgtem a buszmegállóban, annyira rosszul voltam. Na és azok a kellemes cipekedős bevásárlások...Mondjuk némelyik pasi tényleg elképesztően el van kényelmesedve. Sose felejtem el, amikor rossz volt a kocsi és felírtam a bevásárlólistát a férjemnek, volt benne kb. 3-4 kg cucc, közölte, hogy ő nem fog cipekedni. Na ez azért tényleg szánalom, de én nem egyszer közel 10 kg-os szatyrokkal közlekedek, ami akkor se egyszerű, ha felmáházom a bringára.

Vagy amikor anyámat kísértem kemoterápiás kezelésre Volán és BKV busszal. Vagy a kivett gyomrú nagymamámat kontrollra és örültem, hogy volt ülőhelye. Vagy amikor hiába vártuk a mentőt a haldokló anyámhoz.

Amikor a kutya minden műtétéhez úgy kellett vadászni valami rokont, aki el tudott vinni autóval.

Nem, ha ez a vagyon, akkor vállalom, én ehhez ragaszkodom. Egyedül nem tudnék egy házat és egy autót fenntartani. De a férjem se, pedig sokkal jobb a fizetése az enyémnél.

Ennyire egyszerű a képlet.

#15! Ezzel semmi gond, ha te ezt választottad. De attól még tény, hogy egy döntés, dönthetsz másképp is, de nem akarsz. Nekem sose volt autóm, és mindig én cipekedem a boltból, cserébe viszont sosem élek rossz kapcsolatban, mert nekem meg az a fontos. Nekem is könnyebb lenne 2 fizetésből fizetni a rezsit, haladni az életben, de nem sírhatok azért, mert nem így van, hisz én választottam.

#12

Kérdező! Ezt általában nem olyan kérdésekre szokták írni, hogy jaj, mit csináljak, a férjem elfelejtett kenyeret hozni a boltból! A kérdező rossz kapcsolatban él és boldogtalan.Azokban a kérdésekben sokkal súlyosabb és tartósabb problémák vannak. Ha a kérdező szakítana lenne esélye boldog életre, ha marad, esélye sincs. Mégis mit kéne javasolni? Mindegy, már úgyse tehetsz semmit, reménykedj, hogy hamar meghal és másodszorra szerencséd lesz, jobban választasz?

Írok néhány példát, milyen kérdéseknél kerül elő és összehasonlításképpen mit nyer/veszít, ha válik. Direkt nem a legkedvezőbb esetet veszem. Nem lesz új kapcsolata.Maradni a rosszban kontra válni és egyedül maradni.Tehát a kérdező problémái:

-A párja szeretőt tart,most derült ki.(Jobb nekem, ha mostantól nem vernek át,nem rombolják földig az önbizalmam, nem hoznak haza nemi betegséget, nem jelentik be VÁRATLANUL, hogy bocs, szerelmes vagyok/terhes a szeretőm, lépj le? Igen, jobb.)

- A párja nem vesz részt va házimunkákban, kiszolgáltatja magát.(Ha akarok(még)egy gyereket szülök magamnak, nem egy felnőtt férfi mocskát takarítom, ugrálom körbe. Tehát nélküle jobb.)Picit hosszú, majd folytatom😉

#12

Folyt.köv.

-A párja egyáltalán nem, vagy nem jól foglalkozik a közös gyerekkel. Esetleg fizikailag/szóban bántalmazza is.(Ezt remélem, nem kell megmagyarázni,miért szól a válás mellett.)

-Állandó konfliktus, veszekedés, mert pl.később jöttek rá, hogy nagyon eltér a természetük, nem illenek össze.(Jobb nekem állandó stressz, gyomorfekély, rák nélkül? Igen, jobb. Nem csak nekem, a család minden tagjának.)

-Évek óta nincs intimitás, szex.(Semmi gond ezzel, ha egyedül vagyok, de a párkapcsolatnak nálam része, nem vagyok aszexuális.)

-Úgy élnek egymás mellett, mint a barátok/testvérek.(Ez lenne a legkisebb gond, ha nem jönne a nagybetűs szerelem, de fog. Borítékolható, hogy egyiküknél előbb. Ennek eredménye pedig, hogy az új társnak nem fog tetszeni a baráti együttélés a házastárssal, és a szerelmes félnek is útban lesz a barát. A másik, "cserben hagyott" fél meg utálni fogja, hogy félredobják, elveszíti a megszokott barátot. Jön a féltékenység, konfliktus, majd egy balhés válás. Mennyivel jobb lett volna, akkor lépni, amikor még jó baráti volt a kapcsolat,ugye?)

Még mindig #12 voltam, de befejeztem😉