Ez hogyan működik a valóságban? Van itt olyan vagy ismertek olyat, aki megtette ezt a lépést?

Ezen az oldalon a legtöbb ember egy sikertelen senki, nulla emberi kapcsolatokkal.

Ha valki normàlis gondolkodású az tudja hogy egy szakítás nem ilyen egyszerű. Ráadásul vagy magànyosan èlsz tovàbb vagy bevállalsz egy újabb kapcsolatot annak minden kockázatàval.

Sokkal egyszerűbb a kompromisszum, a megbocsátás mint egy szakítás.

Nekem a válás teljes anyagi csőd, érzelmi tarauma volt.

Ha nem extrém rossz a kapcsolat akkor maradni kell.

Egy új kapcsolat is csak az elején jó.

Az 1-es tökéletesen leírta.

40/N, elvált, majd újra házas

Szerintem egyetlen válás sem egyszerű, a Te esetedben meg főleg nem lenne az. Azt gondolom, ha nem mások tanácsai, hanem a saját szempontjaid alapján érzed úgy, hogy nincs tovább, akkor lépni is fogsz. Többféle forgatókönyv létezik, a gyerekekkel elmehetsz albérletbe vagy rokonokhoz amíg a válás és vele együtt a vagyonmegosztás megtörténik. (Nálunk így történt bár közös ingatlan és hitel nem volt és közös megegyezéssel váltunk el.) Olyan nőt is ismerek, aki a válás alatt és még utána is a közös házban/lakásban maradt a gyerekekkel. Gyermektartás természetesen mindkét esetben jár. A hitel kérdése megoldható az ingatlan eladásával (ebből a bankot ki lehet fizetni), vagy úgy, hogy az egyik fél vállalja a további fizetést, ha az övé marad az ingatlan használati joga. Szóval általános recept nincs, használd a képzeletbeli mérleget. Ha már annyira rossz, hogy úgy érzed ennél bármi csak jobb lehet, akkor úgyis lépni fogsz.

52é elvált férfi.

Egyáltalán nem egyszerű ez a lépés. De sajnos vannak helyzetek, amikor meg kell lépni.

Gyakorlatilag nálunk úgy nézett ki, hogy anyukám megkérte fateromat, hogy akkor MOST legyen szíves összecsomagolni és eltűnni. Persze hosszas előzményei voltak ennek a lépésnek. És éppen a gyerekek érdekében történt. Kb.állami gondozásba kerültünk volna a húgommal, ha anya nem lépi ezt meg. Anya nevén volt a lakás, így viszonylag sima ügy volt.

Egy barátnőm épp most válik. Kb.2 éve kezdte el előkészíteni a válást szépen csendben. Aztán nemrég akkora balhé lett köztük, hogy ki kellett hívni a rendőrséget, és távoltartási végzést rendeltek el a férj ellen. A távoltartást sikerült fél évre meghosszabbítani. Muszáj lépnie a nőnek, mert kiderült, hogy a pasas a gyereket is veri. Ha nem válik el a nő, kiemelik a gyereket a családból.

Kemény történetek ezek. Sajnos van az a helyzet, amikor az életedet mented, nem tudsz holmi közös ingatlannal foglalkozni. A jogi hercehurcát majd elrendezik, ha mindenki biztonságban van.

Amikor a kapcsolatom elviselhetetlenné vált, otthagytam az exemet. Ez azt jelentette, hogy az addigi 8 helyett csak 6 órát tudtam dolgozni, és a napi 1 óra utazás helyett napi 6 óra utazás várt rám.

Most is így tenném, megérte. (Előtte nem tudtam aludni, nem tudtam semminek örülni, folyamatosan fájt a gyomrom. Ezeket mintha elfújták volna, úgy éreztem magam mint aki ledobott egy sziklát a válláról.)

N

Nem mindegy, hogy 20 év házasságról van szó, vagy 25 év alattiakről, és a proboema sem mindegy. Vannak dolgok, amit soha nem toleralnek. Ilyen az agresszió, a lustaság, megcsalás, pialas, drogozás, függőségek.

ki meg akarja, tegye tönkre az életet.

És tudod, inkább egyedül lennék, mint egy rossz kapcsolatban. Ha te nem, keress fel szakembert.

Van akinek válóok ha ellaposodott a kapcsolat, nem lobog a tüz.

Van akit lelkileg testileg folyamatosan bàntanak de mégis marad.

Mindenkinek mas a határ.

Csinálni kell mérleget, mit nyersz mit veszítesz.

Aki mögött áll egy támogató család, főleg szülőkre gondolok, az nyilván könnyebben megteszi ezt a lépést.

Mi 5 évvel ezelőtt elváltunk volna, ha tehettük volna. Én tulajdonképpen nem is tartom házasnak magam. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy kényszerhelyzet, amit egy percig se tartanék fent 5 éve, ha lenne más megoldás.