Tegyük fel, tönkre megy valaki miatt egy házasság. Szerintetek férfiak vagy inkább a nők lépnek ki harmadik fél miatt egy házasságból?

Egyszerű: szakítson a barátosnéd a pasival.

Nem értem, hogy a nőnek miért házas pasik kellenek, amikor tele van a világ egyedülállókkal???

Azt írod az egyik kommentedben, a barátnőd akkor jött össze egy nős pasival, amikor az "épp haragból külön élt a feleségétől". Itt a barátnőd nem harmadik fél, Ő csak egy mellékszereplő, ugyanis érzelmi szálak a feleségéhez kötik ezt a férfit, nem a barátnődhöz. Ő szegény csak pont kapóra jött a férfinál arra, hogy elfeledtesse a bánatát, mérgét egy időre.

Nagyon kevés boldog, tartós párkapcsolatot ismerek, ami akkor alakult, amikor még az egyik fél az előző kapcsolatát nem zárta le érzelmileg. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, de általánosságban az szokott történni, hogy a házasság rendeződik, a különéléskor begyűjtött alkalmi partnerek pedig már nem számítanak. Az én életem pl pont a ritka kivételt igazolja, de csak félig-meddig. A páromat akkor ismertem meg (munka kapcsán), amikor Ő épp külön költözött a feleségétől. Nekem már akkor is tetszett, mint férfi, de láttam, hogy egyelőre csak egy elkeseredett, megtört férfi, egyáltalán nincs rendben lelkileg, még minden idegszálával a feleségéhez, a családjához kötődik. Egyikőnk sem erőltette addig a közeledést, amíg nem volt biztos, hogy ennek a házasságnak valóban vége. Először csak barátok lettünk, rengeteget beszélgettünk. Többször is felvetettem, menjen vissza a feleségéhez, ha úgy látja, van még esély rendeznie a házasságát. Sok hónap telt el így. Amikor már biztos volt, hogy ennek a házasságnak vége, az érzelmi kötődés is megszűnt a feleség iránt, csak attól az időszaktól kezdve indult el közöttünk a valódi kapcsolat. Ma már együtt élünk, de tudom, a történetünk olyan ritka, mint a fehér holló.