Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Válás gyerekek és stabil egzisztencia mellett mielőtt, vagy miután viszony jön létre egy harmadikkal? Tapasztalatok? (tovább lenn)
Kifejtem:
Mindig mindenki azt mondja, hogy a tisztességes dolog, hogy ha megromlott egy házasság, még azelőtt vállald fel, hogy vége, mielőtt kapcsolatba kerülnél egy másik férfival/nővel. Amivel erkölcsileg abszolút egyetértek, és ha én kerülnék ilyen helyzetbe, én is azt szeretném, ha a másik fair lenne velem szemben, és nem csalna meg.
De a való életben reális ez? Nem kerültem még ilyen helyzetbe, csak beleképzeltem magam a szituációba: van egy abszolút kihűlt és minden intimitást nélkülöző házasságom, ami amúgy materiálisan jól működik. Úgy értem, hogy jól manageljük az életünk, elélünk egymás mellett, nyilván azért még szeretjük a másikat, elvagyunk állandó veszekedés és konfliktus nélkül, van X csodás gyerekünk, akiknek együtt tök jól megteremtjük az anyagi és általános stabil hátteret. De boldogtalan vagyok, mert hiányzik a szerelem, az intimitás, az igazi szeretet, egy olyan ember, aki mellett tényleg felszabadult és őszinte lehetek érzelmi biztonságban. És egyszer találkozom valakivel, akit közhelyesen nagy őnek nevezhetnék: akivel megvan a kémia, aki mellett felszabadult vagyok, aki mellett fel merem vállalni a legrosszabb és legjobb oldalamat is, és mégsem vet meg érte. Érti a humorom, még a veszekedések és összeszólalkozások is viccelődős kibékülésbe mennek át, aki mellett úgy érzem, hogy hazaértem. Ilyen szituációban nyilván nagyon szeretnék ezzel a másik emberrel lenni, ha látom benne a hosszútávú potenciált. Csakhogy addig nem tudok igazán közel kerülni hozzá, amíg mind lelkileg, mind szexuálisan meg nem nyíltam előtte. Mert mi van, ha csak fellángolás/ha szex terén mégsem vagyunk egy hullámhosszon/ha tévedés? Nyilván nem fogok kilépni a gondosan felépített, sok éves, alapvetően harmonikus, biztonságot adó családi hátteremből, még akkor sem, ha nem érzem boldognak magam. Hiszen azt nem mondhatom, hogy olyan rossz lenne: a harmónia adott, nem vagyok egyedül, a gyerekeimet imádom, nem szedjük szét egymást, elélünk egymás mellett.
Na nem lenne ez a harmadik személy, valószínűleg nem is boncolgatnám a válást (egyelőre),
Volt, agy tudtok olyat, aki egy ilyen házasságból kilépett a bizonytalanba, anélkül, hogy biztos lett volna abban, hogy valaki várni fogja ezek után?
A kérdést azért teszem fel, mert bár én nem vagyok ilyen helyzetben, én vagyok egy harmadik egy másik életében. És nem, nem volt semmi. Pont azért, mert alapvetően én is mindig azt tartottam, hogy a megcsalás undorító, és sajnálnám azt, a másik házastársát. Ezért sokáig meg is tartottam a 3 méter távolságot az illetőtől, habár valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz annak ellenére, hogy hol ő, hol én próbálom leépíteni a kapcsolatot. Úgy látszik, hogy igazán egyikünk sem akarja. Eltöltöttünk az elmúlt lassan 2 év alatt elég sok időt másokkal és kettesben is, ha együtt vagyunk, úgy elmegy az idő, hogy észre sem vesszük, és aztán ha szétválunk, csak űrt hagy maga után. De a nagy vonzalom és sok flört ellenére nem bátorítottam arra, hogy rám mozduljon, illetve én sem tettem ezt. Nem szokott közvetlenül panaszkodni a házasságáról, leginkább szóba sem kerül maga a tény, hogy nős. De ismerem már jó ideje, és tudom, hogy a legfőbb oka, hogy otthon van, az a stabilitás (anyagilag is) illetve a kis gyerekei.
Egyre inkább biztosabb vagyok abban is, hogy ha nem lépünk előre, esély sincs rá, hogy elváljon. Nyilván úgy sem lenne rá garancia, ha lépnénk. Lehet, hogy kicseszett nagyot hoppannék. Bár így, hogy erre valamelyest számítok is, talán nem akkorát, hogy ne tudjak utána felkelni a padlóról. Viszont hiába próbálom elfelejteni, hiába próbáltam másokkal kapcsolatot, egyszerűen nem tudom kizárni a fejemből. Volt valaki hasonló szituációban? MI lett a vége?
válasza:A család-bárkié is legyen: az szent nem egy játék darab.Úgy hogy szépen éled azt az életet amit egykor választottál, és amiért egykor te felelősséget vállaltál.Hogy ezt hogy alakítottad, az már a te gyümölcsöd. Jó vagy rossz lényegtelen.
Nem fog elválni és nem fogja lerázni magáról a felelősséget.
Pont.
válasza:
válasza:Teljesen beleképzeltem magam a szituációba, de mint az, akit meg(fognak?)csalni.
Értelmesnek tűnsz, és ahogy írtál, egyszerűen a sorokban a házasságomat látom. A férjem van annyira normális hogy akár az általad vázolt férfi lehessen. Nincs is kizárva..
Én mindenképpen azt mondom hogy ha együtt akartok lenni, lépjetek. Mindenkinek így lesz a legjobb, így a fair. Akkor is ha esetleg a későbbiekben nem passzoltok. Mert a szóban forgó házasság nem működik. Szeretővel és anélkül sem. Így viszont mindenki ideje csak pazarolva van. A boldogságot mindenki megérdemli. Te is, a házas “partnered” is, és annak hitvese szintén. Ha a férjem elém állna és korrekt módon színt vallana, minden további patália nélkül sok boldogságot kívánnék. (Amellett hogy őrülten rosszul esne). De ha megcsalna és viszonya lenne, majd azután akarna válni, primitív módon azért egyszer jól megsoroznám a cipőimmel.
Döntsetek lelkiismeretetek szerint. Sok sikert.
válasza: válasza: válasza:5-ös, lehet, hogy igazad van. Én is tudom, hogy általában ez a menetrend. Ritkán meg nem, van olyan is. Az, hogy egy ilyen szituációban a felek jó döntést hozzanak, nagyfokú önismeretet és belátási képességet igényel, ami az esetek 90%-ában nincs meg.És nyilván nem lehet előre megmondani, hogy mi lenne a dolgok kimenetele. Pont ezt írtam fenn.
Meg azt is (még a kérdésemben), hogy ennek eleve feltétele az, hogy a másikat ne kíméld meg a rossz tulajdonságaidtól, meg a jövőbeni terveidtől, mert alapból nincs értelme egy párkapcsolatban elmaszkírozni magad, hogy a másik jobbnak lásson, mint amilyen vagy. Egy ilyen szituációban meg kifejezetten veszélyes, hiszen ha kilép a házasságából egy illúzió miatt, utána mindenki csak sérülni és bánkódni fog, ha aztán nem működik a kapcsolat. A szürke hétköznapok meg néha az élet részei, ha egyedül vagy, ha párban
egy bizonyos kor fölött az ember azért belátja, az élet nem egy mozifilm, és ez is része az együttélésnek. Nyilván arra mindig figyelni kell, hogy ne csak szürke hétköznapok legyenek.
Utolsó válaszolónak: azért itt nem egészen ez a helyzet. Ad1 én nem vagyok és nem is lennék szerető. Ha félreérthető voltam: a fentiekkel nem arra céloztam, hogy szerető státuszban várnám, hogy ott hagyja miattam a családot. Ha ismerjük egymást annyira, hogy feltételezzük, hogy ez a kapcsolat amúgy hosszútávon is funkcionális lehetne, tényleg csak a szex az, ami eddig kimaradt... El tudom képzelni, hogy akár végül bele is mennék, de utána viszont elvárnám, hogy rövid úton döntsön. Mivel szeretői státuszban nem lennék. Ha ezt várná el, akkor ott lezárnám az egészet. Egyrészt, ha szeretek valakit, akkor nem elég belőle annyi, hogy néha átjön egy gyors menetre aztán lelép. Másrészt pedig azért ennél az én önbecsülésem is több, ráadásul szerintem a házastársra nézve is rettenetesen megalázó, és nem. kívánnám neki sem.
A prioritásra reflektálva pedig annyit, hogy nyilván tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekek (és ettől fogva időnként a volt házastárs is) prioritást élveznének. De ez így van rendjén. Nem tartom magam olyan önzőnek és és annyira önbizalomhiányosnak, hogy ezt ne tudjam elfogadni. De ezt is lehet intelligensen csinálni, hogy senkinek ne fájjon.
válasza:Tehát szexet ugyan nem, de időt, esetleg pénzt, és hát szeretet, bizalmat is vesz el a közös életből. Milyen céllal, szívvel van veled? Miért marad ott munka után, miközben a családja számít rá vagy sajnálja a túlóra miatt? Vagy miért vette azt az új inget, amit netán a felesége mosott és vasalt ki? A "csak" lelki társnak adja azt, amit a házastársnak kellene adni, hogy működjön a házasság: a kedvességet, a minőségi időt, az őszinte kommunikációt, a közös nevetést, lelkesedést, terveket, jövőt. Helyette falakat húz fel azzal, hogy egyre nagyobb olyan része van az életének, amit szégyell másik előtt, és amit hazugságokkal pótol ki. Persze előbb csak egy kívánság vagy kíváncsiság volt a lelkében, valami másra, amit dédelgetett, nevelgetett, amiről hallotta, hogy neki is jár és más is így csinálta, tehát teljesen oké manapság. Ekkor kellett volna otthon odafordulni a másikhoz, mert az út itt ágazik ketté. De ha egyre nagyobb eséllyel végül arra jár valaki, aki "hátha" jónak tűnik a célra, lesz sok kicsi döntés, hogy melyik irányba lép: és sokszor előre könnyebb, mert nem kell a házastárs szemében tükörbe nézve szembesülni a rossz oldalunkkal, mert az olyan megalázó, helyette ott a harmadik fél vonzóbb tükre, aki még nem ismer, de mindig szépnek lát és megért, elfogad. És egyre nehezebb visszalépni és egyre több mindenért kellene bocsánatot kérni és tudni megbocsájtani.
Nincs olyan válás, hogy senkinek ne fájjon. Ez egy nagy szakadás, a nevében is benne van, mindenki kudarcként, gyászként éli meg, még az is, akinek van új társa készenlétben, mert nem így vágott neki és sok meló, szív van benne. Pláne közös gyerekekkel nem is lehet soha tiszta lapot kezdeni. El lehet játszani a kultúrembert, de attól még rossz, és nevezzük nevén, bűn marad, csak meg lehet vele tanulni együttélni a tündérmesék helyett (hogy divatos legyek). Pedig szerintem a szíve mélyén minden nő első, legszebb és helyettesíthetetlen akar lenni. Gondolj előre az út végére, hogy te ezt a szerepet akarod-e magadnak.
válasza:Utolsó, szívemből szóltál.
Kérdező, most még úgy gondolod, hogy ismered. Nem, nem ismered még, a rossz tulajdonságai idővel jönnek elő. Ez a mostani kép róla csak neked szól, és ha ő elhagyja a családját miattad, később bűntudata lesz. Ezek csak érzések, amelyek idővel tovarepülnek. Meg lehet próbálni, de vannak nagyon gyáva emberek, de az is lehet, hogy nem passzoltok. Ezért érdemes olyan férfit keresni akinek nincs társa vagy már elvált és lezárta a múltat. Ez nem játszótér, ha nem tetszik kilépek. Neki családja van. Sajnos sokan nem gondolkoznak csak hajtja a vágy őket, aztán amikor felébrednek már késő. Nem lehet mások kárán boldogságot építeni.
Az én exem ezt meglépte, aztán visszajött, de onnantól kezdve elhidegültem tőle. Én nem vagyok átjaróház, érzéseim vannak, ahogy neki is érzései vannak, de ha nem tudta felnőttként, hogy mivel is jár ha belemegy egy ilyen viszonyba, akkor most vállalja a következményeit. Két szék közül a pad alá és a válással járó hercehurca.
Nagyon fáj még mindig.
válasza:4es válaszolónak írom.
ahogy én észrevettem meg pont gyermekelhelyezésnél nem számít.
se a gyámügyet,se a gyermekelhelyezési bíróságot nem érdekli sajnos az ok és okozat.
pl az erkölcstelenség a megcsalás,cserbenhagyás,vagy a gyermek egyoldalú kiemelése a kapcsolatból az új viszony miatt.
válásnál már előjöhet,de gyermekelhelyezésnél nem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!