Úgy érzem el kell válnom. Valóban ez volna a megoldás?

7 éve vagyunk együtt, 4 éve házasok (ő 41,én 32). A fő gond az, hogy olyan a mellékállása, hogy sokat van távol. Napközben a bejelentett állása, aztán a maszek, szóval napi 16 órák. Én hivatásosként 8 órában hétköznap. Az a baj, hogy amióta együtt vagyunk pl a szex nem volt sose olyan jó, (mint pl az exeimmel, több éves kapcsolataim voltak előtte) kielégítő, de ez sokáig nem is zavart, elfogadtam, hogy ő ilyen, sajnos... Aztán amikor összeházasodtunk totálisan megritkult, mondhatni évente párszor. Iszonyatosan ellustult. Tudni kell, hogy ő egyke, szülei elváltak, de anyósom mindenben gondoskodott róla,amíg ő is nem talált új párkapcsolatot. Aztán jöttem én. Főzök, mosok takarítok stb, azaz mindent ami a nő dolga. Nem lehet semmi panasza. Csak aztán ahogy a szex is ritkult, sokszor nem is kívántam, meg nem is próbálkozott, mindig én kezdeményeztem. Beleuntam. Hagytam, hogyha kíván tesz értem. Ebből az lett, hogy volt, hogy 4-5 hónapig semmi. Mindig jeleztem nem jó ez így, változtassunk, el fogunk távolodni stb... Mindig a kifogás, hogy ő fáradt, mindig van valami baja, akkor aztán már bele sem kezdek, és hát ugye a háziállataink, hogy miattuk nem tud aludni, pedig jól neveltek. Gyerekünk nincs, csak lombikkal lehet sajnos. A ház amiben élünk az övé és anyósomé. Én azért belefizettem a számlákba, háztartásba, egyéb kiadásokba és rossz, hogy azért maszekol annyit, hogy ne kelljen hitelt felvenni, hogy fel legyen újítva, amit én nem tartottam sose annyira fontosnak. Semmi baj a házzal. Már 2-3 éve ott tartunk, hogy úgy beszél velem ha ideges vagy fáradt, mint a kutyával, soha nem kért eddig bocsánatot, sosincs otthon, ha meg otthon van este, hajnalig a telefont nyomkodja vagy a tv-t nézi, velem nem foglalkozik. Követelőzik miket kellene bevállalnom, változtatnom, hogy neki könnyebb legyen, de én hiába könyörgök évek óta hagyja abba a maszekot, mert egészségileg teljesen szét van csúszva, nem hajlandó szabadságot kivenni, hogy kipihenje magát, mert rögtön az van, hogy a kiskutyáktól nem tud aludni (pedig csak bújnak, nem ugatnak,nem szednek szét semmit, szobatiszták, nem büdösek, ápoltak, csak én sétáltatom, gondoskodom róluk). Szóval én úgy érzem, hogy el kellene válni, mert ha azt vesszük nem magunknak "gürcöl", hanem magának és az anyjának, nekem a házhoz nincs közöm. A házzal sincs semmi baj, mert rendezett, jó állapotú, de 7 éve más sincs, hogy ő megőrül a munkába, mert neki luxus kell... Én meg soha nem voltam 1 kényelmes liba, akinek ki kell nyalni a s*ggét, mindent a s*gge alá rakni... Meg ha annyira akarná a gyereket (folyton kérdezi a család jaj mikor lesz már unoka) akkor minden erőnkkel hajtanánk rá. Ha otthon van se csinál semmit, nyűg neki minden. Belefáradtam... De viszont nekem újra kell kezdenem az életem, albérlet, vagy szolgálati lakás, a kiskutyákat is vinném, de kétségbe vagyok esve, hogy sehol nem engedik a háziállatot, hiába semmi baj velük. Őket pedig semmi szín alatt nem fogom sem otthagyni, sem lepasszolni, nélkülük meghalok, annyira szeretem őket. Jól gondolom, hogy egy ilyen ember mellett nekem csak rosszabb lehet, és inkább váljak el olyasvalakiért aki tisztel és becsül? Elrontottam, hogy mindig csak az ő érdekeit néztem, mert sajnáltam, és hagytam hagy pihenjen ahogy ő akar? Én meg teljesen le voltam ejtve? 2-3 komoly kapcsolata volt előttem, mind megcsalta, kihasználta, mert egyébként jó ember, csak engem nem becsül eléggé, mindenki szereti, jófej, vicces, anyáméknak ő a kedvenc vejük, kitagadnának ha elválnék, pedig tudják hogy viselkedik velem... "jaj kislányom légy türelmes" - ez a válasz. Akkor most tényleg velem van a hiba? Pedig nem vagyok csúnya, próbálkoznak is nálam, de én nem vagyok az a fajta, adok magamra minden téren. Vele ellentétben el van hízva, néha igénytelen, mert annyira fáradt hogy fürdeni is lusta elmenni, ha meg rászólok koszosan nem fekszik a tiszta ágyba, leordít neki milyen sz*r... Olyan, mintha kirakat-házasság lenne, mindenki előtt minden oké, 4 fal között, mint 2 idegen... Volt valaki hasonló helyzetben? Mit tegyek? Más kiutat nem látok.