Válás! Hogyan tegyem túl rajta a gyereket?

11.-nek.

Mit vársz egy 13 évestől? Sokan még 33 évesen is megkattannak a válástól.

Beszéld meg vele, hogy mitől fél, mit nem akar.

Te se úgy állj hozzá (legalább a gyerek előtt!), hogy ez tragédia. Hanem úgy, hogy ezt elengeded, és jön valami jobb.

Új otthon, új szóba, be lehet rendezni együtt, ízlés szerint.

Megmaradnak a régi barátok, láthatás alatt tudnak talizni, ott a mobil, nem kell tőlük elszakadni.

Új suli, új osztály, ő lesz izgalmas, titokzatos új lány. Tiszta lappal tud indulni, ha most esetleg volt valakivel gáz a mostani suliban.

Új város, új igalmak.

Mellette ott a "régi élete", hétvégente. Az apák ilyenkor igyekeznek kompenzálni. Két szülinap, két karácsony.

Beszélj vele, hogy a puding próbája az evés, ha annyira nagyon rossz lesz, 14 éves kortól dönthet úgy, hogy az apjával él. (Úgyse fog.)

Ha kell, ezerszer hallgasd végig ugyanazt. Mitől tart, mi változik az ő életében, most mi a rossz, amit javítani lehet, stb.

Már most vond be ebbe az apját, hogy segítsen megbeszélni, hogy az apa-gyerek kapcsolat nem szűnik meg, sőt javulhat is. Ő hogy tervezi a làthatast, stb.

Az én gyerekeimnek szerintem sokat segített, hogy következetes voltam végig. Nem inogtam meg az apjukkal kapcsolatban sem, minden alkalommal elmondtam, hogy én is nagyon sajnálom ezt az egészet és nagyon szomorú vagyok miatta és én is szoktam sírni, mert nekem is fáj. Annak ellenére, hogy én kezdeményeztem a dolgot. 15 és 10 évesek voltak akkor.

Nem úgy állítottam be a dolgot, hogy itt a világvége és a felügyeleti jog is abszolút közös maradt, nincs láthatás stb, akkor jönnek-mennek amikor akarnak. Folyamatosan mondtam nekik, hogy nem tőlük válunk el, hanem egymástól és ettől függetlenül ugyanúgy a szüleik maradunk. Azt nem mondom, hogy teljesen zökkenőmentes volt az egész, de úgy érzem jól átvészeltük. Szerintem nagyon nagyon sok múlik a ti hozzáállásotokon, hogy mit közvetítetek a gyerek felé, illetve kimondatlanul is.