A férjem elhagyott, hogyan éljem túl?

Gondolom mennyire letört vagy.

Ez igen sok idő, nem kellene így végződnie. Talán pár nap vagy hét múlva lehiggad és tárgyalóképes lesz.

Nálunk ugyanígy volt, hiába akartam megmenteni a házasságunkat,hajthatatlan volt. Szépen elengedtem.

Én is szenvedtem majdnem egy évig, aztán már nem érdekelt.

Előtte is volt életem, utána is lesz.

Egyre több a válás,lassan már több, mint a házasság. 😄

Ilyen világban élünk, ez van.

Légy erős, adj esélyt magadnak! Talán az életed sokkal jobb lesz ezután!

Megunt, ennyi.

Fölmész a netes társkeresö oldalakra, és bepasizol.

Az 1# válaszolóval értek egyet én is, várj egy hetet, lenyugszik és akkor üljetek le közösen megbeszélni az élet nagy dolgait. De azt nyugodt körülmények között, nem hisztizve és felhánytorgatva valós vagy vélt sérelmeket.

Egy dolgot kérlek felejts el örökre, azt a gondolatot hogy véget vetsz az életednek. Most bizonyára úgy érzed minden összedőlt körülötted, átcsapnak a fejed felett a hullámok, de ez nem megoldás. Akkor már jobb a vodka, de az is úgy finom ha kevered narancsal. Közhelynek hangzik, de az idő mindent megold, a sebek begyógyulnak előbb-utóbb.

Sajnálom, hogy ez történt, és hogy rosszul érzed magad. Hidd el, minden fájdalom elmúlik. Édesanyámat a férje 14 házasság után hagyta ott, szintén harmincas évei közepén. Ma, 20 év elteltével azt mondja, hogy ennél jobb nem történhetett volna vele. Pedig akkor pokolian szenvedett 1-2 évig.

Most meg kell élned a fájdalmadat, sírj, amíg bírsz. Aztán próbálj lassan nyitni a világ felé. Ez nem holnap vagy jövő héten fog megtörténni, de előbb utóbb képes leszel rá, ha el bírod engedni a múltat egy új élet reményében, és nem ragaszkodsz görcsösen a gondolathoz, hogy neked a volt férjed kell.

Tény, hogy nagyon korán kerültetek össze, és ritkaság, hogy ennyi időt együtt töltöttetek. Nem tudom, milyen gondok lehettek köztetek, de gondolj arra is, hogy lehet, nem is a nagy szerelem veszett oda, hanem az élet, amihez nagyon hozzászoktál, amiben a biztonságodat tudtad. A megszokott dolgokhoz az ember foggal körömmel ragaszkodik. Ezért (is) fáj ennyire.

Lehet, hogy szerelmes lett. Ez megtörténhet, és nem ördögtől való. Ha úgy marad veled, hogy már nem azt érzi, amit kell, akkor súlyos éveket vesz el a saját és a Te életedből. Így neki is, neked is megvan a lehetőség a boldogságra. Tudom, neked ő kell. Persze, most még így érzed, de ez változhat.

De kérlek, ne mondj ilyeneket, hogy megölöd magad. Biztos vagyok benne, hogy előtte is valami hasonló drámát toltál le. Ez önzőség. Bűntudatot keltesz benne. Biztosan neki is fáj, hogy így alakult (nem véletlen volt veled ennyit), de ez az érzelmi manipuláció nem illő. Próbáld összeszedni magad, ne okozz neki több fájdalmat. Ha már nem szerelmes beléd, akkor jobban átvert volna azzal, ha veled marad, egyre boldogtalanabbul. Persze akkor lehet homokba dugni a fejet, de milyen élet az?

Élj, éld meg ezt a nehézséget méltósággal, és adj esélyt mindkettőtöknek a boldogságra.

Minek kene varni egy hetet? Nem lehulyezte hanem elhagyta! Otthagyta ugy, hogy eskut tett arra hogy vele marad.

Lehet h szereted, de o teged nem.

Vege.

Ne legy magad ellensege. Soha tobbe ne fogadd vissza.

#7 - es! Zseniális a megközelítésed!

Tökéletesen leírtad amit én is gondolok erről.Röviden,tömören és lényegretörően. Mindkét fél részéről fogalmazódott írás, pártatlanság nélkül. Nem tudjuk miért alakult így a kapcsolatuk, bízzunk benne lesznek annyira érettek, hogy meg tudják oldani.