Most váltam 23 évesen, van egy kisfiam 2 éves. Lehet engem szeretni? Innen fel tudok állni? Többi lent.

Jelenleg nem szeretnék párkapcsolatot,semmilyen kapcsolatot,se nemi életet, nekem az nem megy érzelmek nélkül.

Engem csak az érdekelt,hogy helyre lehet e tenni azt,hogy valaha megbízzak emberekbe,3,5 év kellett ahhoz hogy a férjembe 100% megbízzak. Hidd el kedves utolsó,ez nem kamu, elég baj lenne azzal,aki ilyenekkel kamuzik. Talán egy két részt kihagytam.

5-6 éves voltam,mikor a nevelő apám ki tett bennünket a házból,vagonokba aludtunk pár napot anyummal és a testvéreimmel.. Pontosan nem tudom hány éves voltam mikor az egyik szomszéd bezárt a házába, meg akart erőszakolni (talán 6-8 éves) de sikerült elszöknöm, emlékszem,azt hazudtam hogy balettra kell mennem (hazudtam,csak szerettem volna arra járni) gyors a kallantyút kiakasztottam és fürgén haza szaladtam,anyunak nem.mertem elmondani) valahogy mindig megtaláltak az ilyen emberek.. Volt hogy anyukám is ivott mikor szétmentek a mostoha apámmal.. Nehéz ezt még most is újra felidézni így,hogy csak irom,talán úgy fogtam fel,hogy egy filmet néztem,ami nagyon rossz volt,és mély sebet hagyott bennem.. Újra fel tudom idézni a dolgokat,érzésekkel.. Próbálok a jóra emlékezni,de kevés jutott ebből nekem..Regen falakat építettem magam köré, es az úgy jó volt,de amióta ez megtörtént férjemmel,akkorát csalódtam,mint még az életbe soha. Ezt félre téve, sokszor vágtam fát mikor szülésin voltam.otthon, hogy neki ne keljen,hogy tudjon pihenni,gondoskodtam róla,próbáltam megnevettetni, volt hogy külföldre utaztunk,de nem tudta elengedni magát,feszült volt.. Nem tudja élvezni az életet.. Úgy érzem érre nagy lelki erő kellett hogy elhagyjam,mert folyton úgy éreztem nem mond igazat.. Elfogadom hogy valaki pornót néz,addig míg nem hanyagol, de mi értelme hazudni róla?

Kedves válaszolók! Nagyon jól esett minden "pozitív " mondat/szó.

Én hiszek abban,hogy idővel majd minden jó lesz,hiszen régen is ez.volt a kis fejembe,maga a remény volt,az ami mindenen átsegített,és a hit.

Jelenleg ott tartok,hogy ide költözött hozzám a férjem, újra próbáljuk,mindent előröl,aztán majd elválik, hogy tudok e bízni benne,vagy sem. Tudom hogy az élet ilyen,zavaros,de valahogy nem érzem magam biztonságba vele.

Neki is nehéz gyerekkora volt,a szülei verték, minden apró kis dolog miatt kapott,majd aaz iskolába sokat csúfolták, ám ennek ellenére nagyon jó tanuló volt kitűnő,vuk diplomás (orvosit kezdett volna,csak nem szereti a szakmáját). Ő nagyon sok érzést elnyomott magába,a végén már nem is voltak érzései, egész addig amíg meg nem is ismert. Én ahogy látom,ő tényleg eléggé érzéketlen ember tud lenni,őt semmi nem hatja meg,ő semmin nem tud nevetni,(én imádok nevetni,viccelődni) tegyük fel,Vajdasági vagyok,itt mától 18 órától kezdődött a kijárási tilalom,itt lakunk a sarok mellett,az öcsém kiment 19 óra felé a sarokra,találkozni a barátnőjébe,én meg bekapcsoltam a hangfalat ,majd hangos szirénát engedtem,ezek meg szaladtak ki merre láttak, én szakadtam a röhögéstől, de amikor rá néztem elment a kedvem a nevetéstől 🙂 Humoros vagyok,és ahogy írtam szeretek nevetni..

Pár éve,esett a hó,neki dobtam egy hógolyót, ő meg teljesen ki volt akadva,mert feldobtam a teraszra a havat.. Csak ő nem tud élvezni semmit,pedig sokszor leültünk beszélni,vagyis én ültettem le.

Rólam.. mielőtt bárki is elítélne, ha komoly dologról van szó,komolyan is állok hozzá, akár a másik emberhez,de van amolyan humoros felem is. Valaki írta válaszként,hogy nem védekeztünk ,mi akartuk a gyereket,tehát munkánk volt,házunk volt,"szerettuk" egymást..