Kisgyereketek miként fogadta az új kapcsolatotokat?

Lányommal sosem volt gond, a jelenlegi páromat imádja és a párom is őt.

N27

Parom gyereke 6 éves múlt ,elsős ő elég jól fogadta kedvel

Az anyja kevesbe 🤣sőt a gyerek vissza mondta az apjának :

anya azt mondta ne szeressen Erikát 😀...

Tipikusan a fiúk inkább féltékenyek az anyjukra még az apjukkal szemben is (a lányok meg sok sokszor versenytársak). Ezek nem tudatos viselkedések. Éreztetni kell, hogy szereted, mint gyermeked és abszolút elfogadod, de a pároddal ketten vagytok egy pár. Az azonos neműnek meg "illik" (érdemes) bevágódni nála olyan tevékenységekkel, amik csak fiúsak/lányosak, hogy valami példakép lehessen nemi szerep terén. 4-8 évesen a fiúk épp "nagyon fiúk", ilyenkor utánozzák leginkább az apjukat és minden fúj, ami lányos, és kerül előtérbe, hogy anya egy "másik titokzatos ország" (az anyák ilyenkor lesznek engedékenyebbek a fiúkkal és szigorúbbak a lányokkal, míg az apák születéstől fogva fiúsabban-lányosabban viszonyulnak a gyerekeikhez). Szóval fiúnál jöhet minden, aminek kereke van vagy sport :)

De mindenképp bonyolult, bizonytalan és sérült helyzet egy mozaikcsalád, és trauma a gyereknek, a biztonság elveszítése, hogy sodródik, nem tudja, kihez kötődhet. Nem jó, ha ezt bűntudatból tárgyakkal kompenzáljátok vagy helyettes parner-státuszba kerül az egyedülálló szülő mellett nem neki való felelősségkupaccal, hanem hagy maradjon gyerek, tölts vele időt, amikor rá és nem csak mellesleg figyelsz. (És jobb, ha mindkét szülő gyakorlati szülője marad akkor is, ha külön élnek). Az új partnert pedig csak akkor érdemes bevonni, ha már elég biztosak vagytok abban, hogy hosszú távú lesz a dolog. Persze nem kell benne maradni mindenáron egy rossz kapcsolatban, az is rossz példa, de a legrosszabb, ha gyorsan (pár évente) váltják egymást a partnerek egy gyerek életében, hisz akár fiúként, akár lányként azt tanulja meg, hogy a család az anya és a gyerek, a férfi meg nem szükséges hozzá és különben is mind hülyék és csak azt akarják :) - és jó eséllyel ezt a mintát fogja továbbvinni.

Első találkozáskor épp 3 éves volt, kislány, és rokonnál (párom mamájanal) aludtunk. Este megkerdezte: apa, ő mikor megy haza?! :D Olyan cuki volt. :)

Van hogy féltékeny, mindig jöhet közénk és azt nagyon élvezi, ha 3an osszebujunk. Néha kell, hogy csak apával legyen, de most már hozzám is kötődik, sokat foglalkozom vele. 5 éves.

Az elején többször volt féltékeny, igyekeztem nem magamra venni nyilván. Párom, mára férjem pedig előtte is kimutatta a szeretetét, megölelt, megcsókolt, megszokta. Néha mondja, hogy mi milyen szerelmesek vagyunk. :) Figyelünk rá, sokat szeretgeti apukája őt is, meg persze én is, bújik hozzám a kislány. Türelem, szeretet, idő.