Valaki él együtt elvált férfival? Milyen a kapcsolatotok? Ha van gyereke, mennyire befolyásolja a kapcsolatotokat?

a gyerek nagyon befojasolya a kapcsolatot. attol függ hogy te mi vagy? en ferfi vagyok 37-eves es egyedül nevelem a kislanyom mar 11-eve(most 13-eves) nagyonsok kapcsolatom volt de semmi igazi. egyszerüen erdekesnek talalnak hogy egy FERFI egyedül a lannyal.egy kapcsolat huzodott el 3-evig a többi csak egy-ket honapos.Enbennem a hiba mert nagyon feltem a kislanyom mindentöl.es igy azt se eresztem hogy valaki raszoljon valamiert hanem mondom hogy ha baja van akkor nekem szoljon es majd en elbeszelek a lanyommal.nehez de mindeggy. te mi vagy es neked van gyereked vagy a partner-felnek? ATTOL FÜGG...

-sok szerencset...!!!!

anyukám és apukám elváltak de egy házba lakunk (ha erre gondolsz)

mert nekünk nincs még saját lakásunk,

amugy ugyanugy beszélgetnek meg minden. csak néha vannak kisebb veszekedések azis miattam...

van egy báttyám is...

azt nemértem h mit befolyásol a gyerek?!?

15/L

Nagyon érdekes amit kérdezel, engem is nagyon érdekel ez a téma. A férjem nemrég koccolt le itthonról, és összeköltözőben van azzal a lánnyal, akivel már a házasságunk alatt is belebonyolódott egy szeretői kapcsolatba. Mindig bizonygatja, hogy a gyerekei lesznek az első helyen, és nincs az a nő, aki ettől eltántoríthatja. Én viszont úgy gondolom, ha az lesz, amit az új nő mond. Vagy nyíltan, vagy burkoltan, de ha akarja, el fogja érni, hogy eltávolodjon apa a gyerekeitől. (főleg mivel saját gyerket is akar az új nő)

Légyszi fedd fel a lapjaidat, hogy Te, hogyan vélekedsz erről a témáról? Elfogadnád a párod gyerekeit, vagy szülni akarsz a párodnak gyerket..

Első válaszolónak:

Hidd el, nagyon fogja értékelni a kislányod, hogy ennyire szereted:D Bárcsak nekem is ilyen apám lenne.. És biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz egy normális barátnőd, aki elfogad titeket:)

Szia! Én barátnőm példáját tudom Neked felhozni. Belebonyolódott egy nős pasival egy kapcsolatba, aki egy idő után otthagyta a családját miatta....Feleséget, egy 4 éves kisfiút, és egy 6 éves kislányt. Nagyon szép gyerekeket, és egy intelligens asszonyt. Ott hagyott mindent, csapot-papot, gyerekeket, lakást. Kamionos külföldön, ez a 3. házassága volt, szerintem egy infantilis, szélsőséges, nagyképű, őrült pasi.....Én ki nem állhatom...Beköltözött a barátnőm lakásába, és együtt élnek. Vagy éltek. Ez változó, mert egy háborgó tenger a kapcsolatuk.

De a lényeg a lényeg, hogy milyen apa. Igaz ritkán látogatja a gyerekeit, de akkor midig ajándékokkal megy hozzájuk, és nem kicsikkel. Akvárium, mobiltelefon, lcd t v, óra, stb...Jól keres amúgy, de egyáltalán nem tud bánni a pénzzel. De nem a gyerekek ajándékára gondolok, hanem a nagy stílű életére. Ha itthon van, csak drága helyen vásárol élelmiszert, és mindent. Csárdákba járnak vacsizni, rengeteg pénzt elkölt, és tartalék pénzze semmi, inkább folyamatos adósságai vannak egy jól fizető állás mellett. Amúgy barátnőmre nem nagyon költ, csak megjegyzem. Ha vesz neki valamit, azt veszekedéskor a fejéhez vágja, balhé után mindig elköltözik 2-3 napra, akkor viszi ezeket az ajándékokat is. Aztán a kamionjában elgondolkodik, és visszakönyörgi magát. Már vagy 10-szer költözött....A gyenge barátnőm, meg mindig visszafogadja. Ha rájön a vágy a gyerekei után, havonta egyszer, akkor a barátnőm tehet arról is, hogy nem látja őket, tiszta barom vele, és a volt feleségét dicsérgeti, aki egy könnycsepp nélkül, 2 hónap alatt elvált tőle....Szerintem örült, hogy megszabadult tőle, ahogy a másik 2 is...

De a lényeg, hogy a gyerekei miatt, és a lelkifurdalás miatt állandóan balhézik a barátnőmmel, aki már küldi hozzájuk, de menni nem megy. Akkor is barátnőm a hibás. Már egy idegroncs miatta, és én nem tudok segíteni neki, mert nem hallgat a józan észre.

Szóval gondold meg nagyon, egy családos pasival új életet kezdeni nem lesz könnyű feladat. Kivéve ha utálja a volt feleségét, és nem érdeklik egyáltalán a gyerekei. De az meg nagyon rizikós, hiszen egy ilyen téged is bármikor otthagyhat, és a ti gyerekeitek is ugyanúgy. Én nem ismerem a pasid, nem is akarok általánosítani, csak tanulságnak ezt leírtam. De sok sikert, ha szeretitek egymást, mindent meg lehet oldani.

Az én párom is elvált. Nálunk vegyes a kép, ő egy fiút hozott a "közösbe", én hármat. A volt feleségnek nem kellett a gyerek, nem kellett harcolni érte szerencsére.

Annyiban befolyásolja a kapcsolatunkat, hogy nem csupán párkapcsolat, hanem teljes család lettünk. Mindenki boldog így, nem teszünk különbséget a fiúk között. Ők is testvérként viselkednek és éreznek. Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, hogy így alakultak a dolgok.

Ahol a gyerek nem tudja elfogadni az új társat, vagy a társ a "hozott" gyereket, nagyon nehéz lehet. Szerintem sok esetben tönkre is teszi a kapcsolatot.

Mi már házasok vagyunk, de férjem és én is elváltunk, hasonló korú és nemű (fiú) gyerekeink vannak.

A kapcsolatunkat azért befolyásolta csupán, hogy gyereke van, mert eleve a fia viselkedészavaros, férjem pedig ezt nem tudja kezelni. Eleve van az elvált férfiakban egy megfelelési kényszer gyermekük felé, amit sokszor rossz úton gyakorolják. Nálunk ezerszer nehezebb, mert sajnos elhanyagolt a gyermeke, családi háttere miatt lehet magatartási zavara.

Ki nem tudom fejezni, milyen volt az elmúlt másfél év. Amikor is összeházasodtunk, mondván, szeretnénk közös babát (is). Férjem nagyon szeret és én is őt. Viszont korban vagyunk már mindketten. Körülményesen estem teherbe, ő viszont nem állt mellettem maximálisan a nehéz pillanatokban. Abortuszok sorozata kezdődött, többnyire azért, mert vérezgettem a sok stressz miatt, majd miómám fejlődött szintén a sok idegeskedés miatt. Amikor ügyeletről jöttem ki vérzés miatt, a 9 éves fia olyan cirkuszokat levágott, amikor csak sírással reagáltam, az apja pedig nem tette helyre. Én a kis szobában aludtam vérző terhesen, férjem meg a gyerekével. Ahelyett hogy vígasztalt volna vagy éreztem volna, hogy támaszom van.

Abortusz lett a vége...

Épp hogy nem összeroppantam, ugyanis nem marad nyom nélkül egy hasonló vargabetű egy új házasságban, ahol minden úgy indult, hogy minden jó és szép lesz.

A fiát úgy istápoltam, mint a sajátomat, meg hát amennyire engedte. Ha fiamnak vettem valamit, biztos, hogy neki is. Simogattam, öleltem. Lehetőséghez képest. Mindhiába. Van egy kor, amikor a gyerek nehezen rakható helyre, mindinkább a hovatartozás szempontjából. A férjem rájött, hogy nagyon kihasználja a gyereke, többnyire a játékért jött. Ahogy ezt kezdtük háttérbe szorítani, a gyerek is hisztis lett, mindenkit elmar maga körül. Mivel szakember segítségét mi nem tudjuk kérni. Katasztrófa lett a házaséletünk.

Nyilván férjem két részre kellett megfeleljen. Történtek változások, de sajnos nem apuka önszántából, hanem mindenki nyomására, hiszen mindenki látta, hogy hosszú éveken keresztül ebben a félelmetes állapotban él ő is, amit azért jobban kezel, mert férfiból van.

Én pedig, hááát... elvesztettem bizalmat, reményt, élményt, hitet. Majdnem válás lett a vége... Átveszekedett éjszakák.

Ugyanis.

Sok férfi új kapcsolatot kezd. Új házasságot köt. Családot szeretne.

És...

Elköveti ugyanazokat a hibákat, amiket előző házasságában. Többnyire.

És itt dől el, hogy a magunkkal cipelt múlt mennyire összeegyeztethető egy új élettel. Tiszta lappal. Ami sosem marad már tiszta.

Nehéz. Nagyon nehéz. Mindkét oldalról.

Én pedig becsapva érzem magam.

Főleg, amikor azt mondja férjem, hogy az életénél is jobban szeret, de az elmúlt és kissé korai katasztrófát a kapcsolatunkban nem tudja kijavítani.

Ami egyszer megsérült egy kapcsolat, hiába a nagy remények és szeretet, nagyon nehéz ennyi seb (válások, kudarcok stb.) után felépülni. Mind a mai napig nem tudom hogyan tovább.