Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gyerekként tehetnék valamit azért, hogy ne váljanak el a szüleim?
A szüleim szerintem egyre közelebb sodródnak a váláshoz. Lassan 22 éve házasok, kb. 27 éve ismerik egymást/vannak együtt. Mindketten 46 évesek. Édesanyámnak ez a kapcsolat az első az életében, édesapámnak is csak egy barátnője volt anya előtt. Én 19 éves vagyok, egy öcsém van, ő 13 éves. Egy családi házban élünk, amit közösen vettek.
A szüleim nem veszekednek, de már egy ideje észre lehet venni, hogy apa máshogy viselkedik. Hiúbb, piperkőcebb, pár kilós súlyzókkal bohóckodik. Illetve sokszor eltűnik munkára hivatkozva fél/ egész napokra, estére jön haza. Anyának ez a legfeltűnőbb. Ha kérdőre vonja, apa csak nevetgél. Mostanra már azt is kérdezi, hogy van-e valakije, de apa válasza ugyanaz, anya szeretné ha megbeszélnék, apa csak annyit mond, hogy majd egyszer megbeszélik. Anya nagyon őrlődik, látszik is rajta.
Szerintem apám nem nézi sokra anyámat, anya összességében több munkát végez itthon, amiért egy jó szót sem kap.(Dolgozni mindketten járnak persze.) (Egyébként apámnak van több pénze.)
Mindkettőjüknek volt komolyabb egészségügyi problémája a közelmúltban. Apa lehet, hogy a fiatalságát és férfiasságát akarja bizonygatni magának, hogy bírja még és még mindig jóképű. (amúgy mindketten jól néznek ki)
A házban minden beszélgetést hallani lehet, így tudunk a testvéremmel sok mindenről, valamint mi is aggódunk a jövőt illetően. Szeretjük a szüleinket, és együtt élni egy családként is. Nem szeretnénk, hogy elváljanak. Én felnőttkorúként már nem számítok gyereknek, élhetném a saját életemet is, de mégis, valamit tudnék segíteni? Esetleg lehet, hogy jobb lesz a helyzet, és együtt maradnak? Azért írom ki ide a kérdést, mert nem igazán tudok kitől kérdezni.
Nem tehetsz semmit, és nem is kell!
Amit írsz, az nem egyértelműen jele egy válásnak, mindenesetre feszültségben, boldogtalan házasságban nem érdemes élni, akkor sem, ha nincsenek veszekedések; az nem indok, hogy a gyerekek nem szeretnék.
Túl sok mindent nem tudsz. Bizakodj, hogy pár évig még húzzák, hogy öcséd nagyobb legyen picit...
Ez az élet rendje, ha tényleg oda jutottak, manapság sajnos.
Esetleg anyud is változtathatna valamit, s talán megint "beleszeret" apud. Beszélj anyuddal...
Apukádnak kapuzárási pánikja van. Ezért a súlyzós bohóckodás. ;( Meg az idióta vigyor.
Semmit sem tudsz tenni. Ez apukádnál már eldőlt. Anyukád is mindegy mit tenne. ;(
Értem, hogy szeretnétek egy családként maradni, de jelenleg anyukádat apukád emberszámba sem veszi. Ne haragudj, de én vágnám ki a francba. Legalább anyukádnak valamennyi önbecsülése maradna utána.
Mennyire gáz már, ha ilyen hosszú házasság, 2 szép gyerek után, annyi gerince sincs, hogy felvállalja amit csinál. Könyörögni kell azért, hogy legyen már őszinte. Bocs, de nagyon felháborítónak tartom
Én is hasonló szituban voltam pár éve...
19 vagyok lassan 20 és kb 3 éve váltak el.
27 év házasság, 2 gyerek stb.
Akkor kellemetlen volt de elég hamar beláttam hogy ez így mindenkinek jobb, mióta fater elköltözött. Nincs stressz, nincs összekényszerítve 2 ember akik (esetükben) utálják egymást.
Nem vagy már gyerek de ennek ellenére nem hiszem hogy sok mindent tudsz tenni. Légy ott nekik ha szükségük van rád.
A leírás alapján nekem úgy tűnik jóapád félre jár..de az is lehet hogy kapuzárási pánik, az én apám is 50 éves korára lett piperkőc, kiöltözős.
Én annyit tettem anno hogy a sajá dolgaimra koncentráltam, tanulásra, barátokra, eljartam bulizni erre-arra és nem hagytam hogy kizökkentsen.
Ez erkolcsi moral kerdes, apukadba nem sok szorult ebbol. Vannak olyan emberek, akik utdnak es akarnak is beszelni a dolgokrol, hogy minden jol menjen, meg vannak, akik doglenek es semmi nem erdekli oket. A kapcsolat jo reszehez mar hozzaszokott, a rossz reszet pedig nem akarja megjavitani. Nem tudtok mit tenni, apukad ki akar szakadni a csaladbol, eppen az onzo korszakat eli.
43F
Tehát szerinted az öcsédnek jobb két boldogtalan szülő mellett kamaszodni és ezt a párkapcsolati mintát látni maga előtt, hogy majd a saját házasságába is ezt vigye tovább?
Két boldogtalan szülő mellett soha nem lesz kiegyensúlyozott, százszor jobban járna mindenki, ha a szüleid szépen elválnának és mindenki kialakítaná a saját, számára megfelelő életet (társsal, vagy akár társ nélkül).
Azóta annyit változott a helyzet, hogy én már biztosan tudom, hogy apám megcsalja anyámat, de apa továbbra sem vall be semmit.(Anya csak sejti, de hitegeti magát, hogy hátha mégsincs szeretője.) Anya egyre rosszabbul érzi magát, de ő még mindig szereti apát, apa viszont ezek szerint abszolút nem.
Nekem, harmadik (de inkább negyedik) félnek nincs jogom beleszólni a történetbe, fogalmam sincs hogy fog ez alakulni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!