A szüleim elváltak és nagyon ritkán látom anyukámat, és sokszor amikor mehetnék valami történik, mondjuk veszekszem az öcsémmel, és ilyenek. Úgy érzem az anyukám nem szeret, és nem akar az anyám lenni. Most mit csináljak?

Biztos, hogy szeret, és akar az anyád lenni, csak lehet, hogy nehéz időszakot él meg az életében, idegesebb, feszültebb, gondjai annak...

Mindenképpen beszélj neki ezekről a rossz érzésekről, de tapintatosan, nem veszekedve. Magadról bezsélj, ne őt minősíts. Pl. ne azt mondd, hoyg "te sosem figyelsz rám" hanem, hogy szeretném, ha meghallgatnál, ha el tudnám mondani a gondjaimat. Néha úgy érzem, mintha nem figyelnél, és akkor szomorú vagyok.

Vag yne azt mond, hoyh" múltkor se vittél el! " Hanem hogy : szeretném , ha többet lennénk együtt, kedden nagyon szomorú voltam, hoyg hiába vártalak. Sírtam, és arra gondoltam, hoyg nem szeretsz.

Érted? Hogy ne védekezésre ösztönözd a megfogalmazással, hanme adj lehetőséget, hoyg megnyugtasson!

Biztos hogy szeret, én ezt megígérem neked. De mindenképp mielőbb el kell ezt mondanod neki. Lehetőleg személyesn.

Ha le tudott mondani Rólad, átengedte a gondviselésedet, akkor itt hiába vígasztalunk nem lehet túl erős a kötődés.

Szeret, imád a maga módján.