Aki nem tud boldog lenni egyedül az lelkiszegény?

Szerintem ebben a kérdésben nem is igazán a lelki béke a probléma, hanem az, hogy az ember teljességgel csak a szerelemre koncentrál és semmi másra sem az életben.

Lelki szegénység az, amikor a partnereddel semmiről sem tudsz beszélni, nem érdekli őt semmi, sem barátok, sem családja, senki más, vagy nincs hobbija, érdeklődési köre, illetve ha van is, nagyon szűk. Emellett megszállottan csak veled foglalkozik, többnyire abból áll a beszédtéma köztetek, hogy nyáladzik, hízeleg reggeltől-estig, ódákat zeng arról, hogy mennyire mindennél fontosabb vagy neki, de ennyiben kimerül a kapcsolat a mézes-mázas szerelmesdiben, annál tovább nincs más érdekes téma. Azzal semmi bajom, hogy valakinek néha fáj az egyedüllét, társra vágyik.. Konkrétan attól lesz inkább lelki szegény, hogy üres az élete, nem csinál semmit. Akinek egyedül unalmas az élete, annak a barátnővel sem lesz jobb, nem is lehet estreggelik romantikázni megállás nélkül, jó ha valakinek kicsikét színes az élete, lehet vele programokat tervezni, sőt együttélést elképzelni.

"Igen ezt tudom, de ez sem igaz mindenkire, mert rengeteg embert ismerek aki jobban érzi magát egyedül, igazi agglegény típus pl. és társa személyében a barátját családját, testvérét találta meg"

Én ezt nem hiszem el. Persze, van olyan élet szakasz, amikor jó a magány, de ez soha nem hosszútávú. Én nagyon sokáig voltam egyedül, már-már beletörődtem, elhitettem magammal, hogy jó ez így. Aztán mégis úgy alakult, hogy közel kerültem egy kedves nőhöz. Nem lehet meghazudtolni természetünket.

Vicc az egészben, hogy aki szingliként magányos, vágyik a társra, nehezen fog találni, mert nem vonzó a kisugárzása. Aki boldog szingliként, az tud könnyen társat találni. A másik fél vonzódik a pozitív emberhez.

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

(Máté 5.3.)

Boldog a szegény lelkek, mert fekete az övük. :D

PI= 3,14