Valóban 30 fölött könnyebb egy férfinak társat találnia vagy csajoznia, ahogy ez a cikk is állítja?

Tinédzserkor: az első bukdácsolások időszaka. Ilyenkor a fiataloknak még nincs kialakult státusza, mely a jövő nemzedékének felnevelése szempontjából nélkülözhetetlen volna, így ebben a szakaszban a lányoknál való sikert többnyire a kinézet és a megfoghatatlan, ún. „menőség” határozza meg.

Huszonéves kor: a tanulmányok befejezése és a státuszteremtés kezdeti időszaka. Sokak szerint ekkor a legnyomorúságosabb férfinak lenni: a tizenéves, bátortalan, ámde elvárásokkal sem tűzdelt kísérletezgetések az ellenkező nemmel véget értek, a huszonéves lányok bizony már egyértelmű elvárásokkal rendelkeznek. Aki itt lemarad, az végleg kimarad, kivéve, aki ügyesen a piros pirula szorgalmas szedegetése mellett tör lándzsát, mert az jól tudja, ezeket a keserves éveket hogy lehet a legproduktívabban befektetni a következő életszakaszban várható szüretelés érdekében. Hogy a bajokat még nagyobbakkal tetézzük, a húszas évek elejére esik a férfiak libidójának abszolút csúcspontja, amikor a szexhez jutás kényszere és eme kényszer kielégítetlensége súlyos mentális problémák és teljesítménycsökkenések megágyazója lehet.

Harmincas kor: más szóval az aranykor. Akinek szerencséje van, eddigre behozta az előző évtized szenvedései után keletkezett elmaradásait, megtanult beleszarni a társadalom és a nők elvárásaiba, és így egy sokkal kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb emberré válhatott. Korábban elképzelhetetlen ajtók nyílnak ki számukra, az eddig varánuszarcot vágott nők hirtelen felvirágzanak jelenlétünben. Aki igazán boldog, tudatos életet szeretne élni, az előtt kétféle igazán vállalható választás létezik: vagy lehetőségei fényében megházasodik nagyon fiatalon (preferáltan 18-24 éves kora között), vagy ebben az életszakaszban egy nála jóval fiatalabb párt választ, mintegy bepótolva az előző két nyomorúságos évtized okán kimaradt földi örömöket.

Negyvenesek: a korán házasodott férfiak asszonyaik szerint ilyenkor megbolondulnak. Ahol nem a nő adja be a válópert, ott leggyakrabban a 40-es éveiben járó férfi hagyja ott a nőt. A férfi ilyenkor rádöbben arra, hogy – finoman megjegyzem, hogy a fellazult erkölcsök és a házasság szentségének megszűnése fényében – mennyit vesztett azzal, hogy fiatalon egy eddigre már ekkorra teljesen elsárkányosodott hárpia mellett tört lándzsát. Így sok férfi újra megjelenik a szexpiacon, gyakran a fiatal lányok kegyeiért küzdve, ezzel magasabb státuszuk révén tartós nyomást helyezve a kedvezőtlenebb pozícióból versenyző huszonéves férfitársaikra.

Ötven felett: a megállapodás kora. Ebben a szakaszban már a férfiak sem nagyon szeretnek kalandozni, ám egy stabil egzisztenciával felvértezve továbbra is válogató helyzetben vannak, elsősorban a 30-as és 40-es nők köréből. Az 50 feletti nők túlesnek a klimaxon, ezzel mind termékenységük, mind szexpiaci értékük a nulla közelébe csökken, miközben tesztoszteronszintjük és ezáltal libidójuk megközelíti a frusztrált fiatal férfiakét.

Ebben a cikkben mennyi igazság van? Valóban sokkal könnyebb egy férfinak később?