Miért baj az is, ha tudom magamról hogy ronda férfi vagyok?

Amúgy elég humorosnak mondanak, jól kijövök a nőkkel, mint barátok. Sajnos előbb-utóbb mindig előjön hogy biztos többet akarok, de .... és ebből lett elegem, ilyenkor inkább simán megmondom, hogy nézzen rá, ronda vagyok, a kutya nem áll szóba velem, nem vagyunk egy kategória, így hagyjon már ezzel a hülyeséggel. Magamat meg nem fogom szpatni hogy loholok egy nő után és reménytelenül szerelmes legyek. Azon már középiskolás-egyetemista koromban túllettem.

Azt vettem észre, hogy ez is baj a nőknél. Volt aki a fejemhez vágta, hogy szánalomból se fog összeállni velem (azt hitte ez valami taktika), volt akitől végighallgattam a “majd egyszer jön valaki hozzádillő”.

Sajnos a nők többsége nem érti milyen ez. Egy nő sokkal jobban talál férfit magának. Pl van két ismerősöm, ugyanazzal a súlyos betegséggel. A férfi jóképűbb, magas, jó arc. A nő molett, nagyszájú, feminista, bunkó stílusú. A srác évek óta nem talál senkit, mert minden nőnél kizáró ok a betegsége amikor megtudják, inkább keresnek egy egészségeset. A csajnál viszont a rossz természete és külleme ellenére sorbaállnak a férfiak, őket nem zavarja hogy betegsége van, elfogadják, örülnek hogy nőhöz jutnak.