Huszonévesen tényleg így kell kinéznie egy kapcsolatnak és én várok túl sokat? Nálad mi a helyzet?

20 éves lány vagyok, a korosztályomban ismerkedem. Azt gondoltam, hogy inkább a kamaszodó tizenéves korosztályra jellemző a következő dolog, viszont egyre inkább azt érzem, hogy nem kizárólagosan. Csomó korombelinek még mindig arra kell a barátnő, hogy elmondhassák, hogy van és alkalomadtán lehessen mutogatni vagy legyen kivel szexelni és számukra tulajdonképpen erről szól a kapcsolat. Én pedig ennél valamivel többre vágyom.

Például nekem fontos lenne, hogy ténylegesen törődjünk egymással és ne csak mutatóba legyünk együtt. Ehhez képest csomóan úgy képzelik, hogy csak a jó dolgokra "fizetnek be", holott azért a mi életünk sem csak játék és mese. Érhet minket mindenféle rossz dolog, történnek balesetek, kialakulnak konfliktusok, jönnek betegségek és előfordul, hogy az embernek szimplán rossz napja van vagy elfárad. Ilyenkor jól esik pár kedves szó, egy ölelés, ha valaki megnyugtat, megvigasztal, segít, biztat vagy megszeretget. Ehhez képest ezt kevesen tudják kezelni, sokaknak csak nyűg és megsértődnek, kiakadnak, leszólnak.

Ugyanígy én más programokra is vágyom a szexen vagy a haverokkal bulizáson kívül, mert nekem fontos, hogy közös élményeket szerezzünk, beszélgessünk és tartalmas legyen a kapcsolat. Szeretek romantikázni, jókat beszélgetni is és örülök neki, ha a párom figyelmes, törődik és foglalkozik velem. Nem kell különleges vagy flancos ajándékokra vagy programokra gondolni, mert az is tök jó tud lenni, ha pl. közösen összedobunk valami vacsit, befészkelünk a kanapéra és nézünk egy filmet. Viszont azért az sem jár nagy költségekkel, ha el akarod hagyni a házat. Pécsen lakom, a környéken tök jó hangulatos kirándulóhelyek vannak, a város is nagyon szép és jókat lehet sétálni, de van csomó kulturális és egyéb szórakoztató program is, ami azért szintén nem kerül vagyonokba. Ehhez képest sokan csak odáig jutnak el, hogy bulizás, kaja, pia és gyere át.