Ha valakivel ismerkedem akkor miért félek attól hogy úgy is elutasít?

Leírtad a választ. A múlt csalódásait/félelmeit magaddal hordod, így persze hogy nem lesz pozitív. Elsőnek zárd le és engeddel a múltat, ne hordozd mert incs értelme, és csak hátráltat.

Nekem sincs szerencsém a nőkkel, de én már ott tartok, hogy feladom, és egyedül maradok. Sajnos át tudom érezni a helyzeted, és igen, a sok kudarc, elutasítás, szakítás mindkét nem esetében önbizalomromboló tud lenni. Egy idő után simán rá tudsz görcsölni a félelmeidre, a kudarcaid azt kezdik el benned erősíteni, hogy nem vagy elég jó senkinek, ami persze majd meg is érződik a kisugárzásodon, és a görcsösség miatt megint sorra jönnek a hibák, a kudarcok, és belekerülsz egy ördögi körbe. Nem tudom, ilyenkor mi a jó megoldás, de szerintem építkezni csak sikerélményekből lehet. Viszont a nagy kérdés az, hogy hogyan gyűjts be elég pozitív tapasztalatot, ha már eleve félsz. Az tény, hogy nehéz megtalálni a megfelelő embert (sőt, szerintem ma még nehezebb, mint régebben), de hátha neked sikerül.