Nők és Férfiak! Hány évesen kezdtétek el már a biztonságot igényelni és keresni? Amikor már nem csak a szívetekre és a vágyaitokra hallgattatok, hanem az eszetekre is.

25 voltam, amikor feladtam a fehér lovas hercegről szóló álmaimat. Biztosan benne volt az is, hogy megéreztem, hogy hamarosan egyedül maradok, anyám 1 év múlva meghalt, apámra nem számíthattam. Úgyhogy az eszemre hallgattam, amikor akadt egy udvarlóm. Tény, hogy csóró volt, de kedves volt, figyelmes, nagyon szeretett. És mivel nem igazán sorakoztak előttem a kérők, végiggondoltam szépen az eszemmel, hogy igaz, hogy szerelmes nem belé vagyok, de felesleges várni tovább, mert akit szeretek, az megnősült, én úgyse leszek már többé szerelmes, akkor meg tök mindegy, most éljem le az egész életemet egyedül? Úgyhogy belementem a kapcsolatba. Azóta az a helyzet, hogy több élethelyzetben is az bizonyult jó döntésnek, amikor a szívemre hallgattam. Nem csak párválasztásnál, hanem akár egy kutya kiválasztásánál is. Én mindig nagyon megbántam, ha a szívem ellenére döntöttem és az élet mindig igazolta, hogy a szívem szerinti döntések voltak a jók. Ez az eszemre hallgatok dolog igazából lényegében arról szól párkapcsolat terén, hogy kihasználok valakit, akit nem is szeretek, de valamilyen célból kell nekem, mondjuk mert biztonságot ad, akár csak azzal, hogy nem az üres házba megyek haza.

Világéletemben csak ilyet akartam, nem is voltam emiatt pasizós kamaszként. Két férfi volt az életemben, sajna elsőre rosszul választottam.

Soha nem jött el ez a pillanat. Mindig a "teljes csomagot" kerestem. Volt olyan, amikor megpróbáltam megalkudni, kb 1-2 hónapig bírtam. 24 évesen mentem férjhez olyanhoz, akiben egyszerre volt szenvedély, izgalom, biztonság és nyugalom. A szívem és az eszem is egyetértett, szóval mindenképpen jó döntésnek bizonyult. 13 éve volt ez, azóta se bántam meg, szóval nem hiszek abban, hogy ez csak naiv ábránd lett volna, ami a rózsaszín köd miatt (ami állítólag 2 év után amúgy is elmúlik, és mi egyébként is 3 éve voltunk együtt az esküvőnkkor) lett volna. Igenis létezik olyan, hogy emberek teljesen jól összeillenek minden szempontból, csak elég szerencsésnek kell lenni, hogy ezt megtaláld.

ui: Viszont tény, hogy csak 4 év múlva ismertem meg azt, akit szeretni is tudtam. És 4 évig én nem tudtam volna az előző "párom" nélkül fenntartani egy házat, szóval az eszemnek is igaza volt. Csúnya dolog, de a kihasználás kölcsönös volt.

16 évesen.

Mindig arra vágytam és 24 éves koromban megtaláltam azt a férfit, aki a mai napig biztonságot nyújt nekem.

Soha nem álmodoztam a hercegről fehér lovon, de soha nem adtam annyira lejjebb az igényeimet, hogy összejöjjek valakivel, akivel nem érzem jól magam, csak azért, hogy ne legyek egyedül.

28 évesen, 3 éve jött el az, hogy már az illető egzisztenciájàt ès ezáltal életrevalóságát is figyelembe vettem, hogyha pl szülnék gyereket, el tudná-e tartani a csalàdot.